Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-03-01 / 3. szám

IDEGKÓRSZÖVETTAN PARODONTOZISBAN 67 A kontrollanyag fogpulpájának idegimpraegnatiókkal történt vizsgálata megerősített bennünket abban a nézetünkben, hogy a leírt finom orsóalakú duzzanatoknak különösebb jelentőségük nincs: az itten kimutatható idegros­tok tengely fonalain ugyancsak mutatkoznak elnyújtott cylindricus és kis­kaliberű duzzanatok (4. ábra). A tengely fonalak kóros megvastagodásai álta­lában lényegesen nagyobb fokot érnek el és összehasonlításként bemutatjuk azon kétségtelenül kóros tengelyfonál-elváltozásokat, amelyek egy súlyos és két napon belül halállal végződött polvradiculitis-eset gyöki idegeiben vol­tak észlelhetők (Juba A.: Ideggyógyász Szemle 1954. évf. 4. szám, (5. ábra.) Szövettani leleteinket összefog­lalva: sorvadásos parodontosis esetei­ben az önmagában ép fog pulpájában az idegszálak tengelyfonalai és az ideg­végződések nem mutatnak több alaki eltorzulást, mint ami a normális kont­rollanyagban fellelhető. Mindez lénye­gesen jelentéktelenebb annál, ami a kétségtelen kórosan megváltozott ten­gelyfonálon mutatkozik. Leleteink alapján Entin és munka­társai idézett eredményeire visszatérve láttuk, hogy az említett szerzők meg­figyeléseinek többségében eleve kóros pulpájú fogidegek eltéréseiről van szó és leleteik, valamint saját észleleteink közt az eltérés minden további nélkül érthető. Entin kiemeli azt is, hogy a megtartott pulpájú fogaknál az idegi eltérés lényegesen ritkább. Mindez fel­jogosít annak a megállapítására, hogy sorvadásos parodontosis eseteiben a fogpulpa idegei sem mutatnak olyan morfológiai elváltozásokat, amelyek a parodontosis neurogen teóriájának anatómiai alapjaként volnának értékel­hetők. A kóroktani mozzanatok sorában — mint ezt már előző közlésünkben is kiemeltük — számos környezeti, esetleg endokrin stb. faktor mellett a köz­ponti idegrendszer vezető szerepe abban volna megjelölhető, hogy ez elsősor­ban funkcionális mozzanatok által képviselt.* Összefoglalás A sorvadásos parodontosis pulpaelváltozásait vizsgálva szerző 22 önmagá­ban ép fog pulpáját vizsgálta át tengelyfonál-ezüstözési módszerrel. Az ideg­nyalábokban, fonatokban és végződésekben talált finom morfológiai eltérések azonban sem mennyiségben, sem minőségben nem haladták meg a normális kontrollanyagban látható eltéréseket. így szerző kiemeli, hogy a neurogen be­folyás anatómiailag igazolt eltérései egyelőre hiányoznak és az idegrendszer részéről a legjelentősebbnek a funkcionális mozzanat tekintendő. Irodalom Entin D. A.: Stomatologie 1951. (Fogorvosi Szemle, 1952.) — Oluschkow P. A. : Arch. Bioi. Nauk. 34. 1933. —- Mathis H. : Die Parodontose 4. 1930. — Speransky A. D. : Grundlagen der Theorie der Medizin I960. — Sugár L. : Stomatologiai Klinika körlevelei, 1951. — Gyarmati István dr. : Idegkórszövettani vizsgálatok a sorvadásos parodontosisben (Fogorvosi Szemle, 1953. évf. 5. szám). * A kórházi idegosztály laboratóriumi kollektívájának segítségükért köszönetét mondok. 5. ábra. Kétségtelen tengelyfonál-elváltozás súlyos polyradiculitis gyöki idegeiben. Festés mint az előbbiekben, kb. 800- [,szoros nagyítás.

Next

/
Thumbnails
Contents