Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
A PULPA ÉS A KEMÉNY SZÖVETEK 63 folyamat mélybe terjedésekor keletkezik. A káriesz tehát a zománc normális anyagcseréjének zavara következtében lép fel, ha megvan a trofikus összeköttetés a zománc és a pulpa között, mely utóbbi az egész szervezettel való összefüggést közvetíti. Az anyagcsere közvetítőjének a pulpának atrofiája esetén káriesz nem fordul elő, sőt még a meglévő is megáll fejlődésében. A pulpa atrofiáját főkép felnőtt korban észleljük, előfordul azonban fiatal korban is, ilyenkor úgy tekintjük, mint a szervezet részleges öregedési folyamatát, amelyhez hasonló a korai őszülés, a korai arterioszklerózis, az idegsejtek pigmentációja, a kötőszövet rugalmasságának csökkenése vagy a korai klimakterium stb., amelyek mindig összefüggésben állnak a szervezet egészének állapotával és a szervezet magasabbrendű idegtevékenységével. Pavlov a trofikus zavarokat a centripetális idegek abnormális ingerlése következtében a különböző szövetek trofikus idegein mutatkozó reflexhatások eredményének tartotta. A gátló trofikus idegek kóros ingerülete a szövetek életképességének csökkenéséhez, a serkentő trofikus idegek ingerülete a szövetek életképességének fokozódásához vezet. A trofikus elváltozások alapján Pavlov két ellentétes folyamatot különböztetett meg, melyeket ő kimerülési és megújulási folyamatoknak nevezett. A szövetek trofikájában mutatkozó kóros eltérések ebbe a két irányba haladhatnak. A megújulási jelenségek bizonyos körülmények között kóros folyamatokba mehetnek át. így a fogszerv aktiv állapota esetén kóros megújulási folyamat fejlődhet ki, amelynek káriesz lehet a következménye. A kóros kimerülés ellenkezőleg a fogszerv atrofiájához vezet, azaz a pulpa aktiv szöveteinek atrofiájához. így válnak érthetővé azok a degenerativ és atrofiás elváltozások, melyeket egyes szerzők az innerváció különböző módon való kikapcsolása és megzavarása által tudtak előidézni, így pl. a tuber cinereum ingerlésével (Entin), a nervus infraorbitalis és a n. mentalis idegtörzsének kroton olajjal vagy lúggal történő károsításával (Pigajev és Kuznecov), a tuber cinereum sértésével (Gluslcov), a felső nyaki sympaticus ganglionra gyakorolt hatással ( Szinyelnyikov, Kovalszkij, Bugajeva, Tronova és mások). Ezeket az elváltozásokat a szerzők mint amfodontozis tüneteket határozták meg. Azonban ezen szerzők adataiból más következtetést is vonhatunk le : minden, a fog trofikájára gyakorolt hatás, amely fokozza a megújulási folyamatokat, káriesz előidézője lehet, ha ez a behatás erősségénél fogva nem zavarja meg annyira az anyagcserét, hogy az élettani folyamat a kimerülés, a degeneráció és atrofia oldalára billen át. Következtetések 1. A pulpa és a fog kemény szöveteinek állapota között törvényszerű összefüggés állapítható meg. 2. „Aktív“ pulpa esetén a zománc épségét a pulpa és a zománc közti anyagcsere biztosítja, azaz a zománc fiziológiásán regenerálódik. 3. A káriesz a zománc normális regenerációjának zavara következtében jön létre, ha meg van a trofikus összeköttetés a zománc és a pulpa között és utóbbi közvetítésével a zománc és az egész szervezet között. 4. A pulpa atrofiája a pulpa és a zománc közötti anyagcsere folyamatok csökkenéséhez vezet és így elhárítja új káriesz megjelenésének vagy a meglévő továbbfejlődésének lehetőségét. Ezzel szemben elősegíti a zománc kopását, a dentin megváltozását (áttűnőség) és az ékalakú defektusok kifejlődését. Fordította : Sárkány Tibor dr.
