Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
ÁLLCSONTHIÁNY ESETEK 59 akadályozta a mandibula eltolódását és olyan tökéletes okklúziót biztosított, hogy a megmaradt mandibula-rész ma is teljesen normális artikulációban van. E gyűrűkre szerelt ferdesík azonban nem lehetett állandó jellegű ; 5 hónap alatt elkopott, majd eltört. A beteg azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy alvás közben szája kinyílik és a mandibula nyitott száj esetén nagymértékben a középvonal felé csúszik. Ébredéskor megmaradt állcsontizülete nagyon fáj. Olyan szerkezetet kellett konstruálnom, amely elég magas legyen ahhoz, hogy a mandibulát maximális szájnyitáskor se engedje a fiziológiás pályáról a középvonal felé elcsúszni, vagyis hogy a megmaradt egyetlen ízületben is csupán fiziológiás mozgás történhessék. Ilyen fix készülék lehetetlenné teszi a rágást, minthogy az egész maradék fogazatot befedi. Ezért olyan készüléket kellett szerkesztenem, amely nappal kivehető, éjjel pedig olyan szilárdan álljon a szájban, hogy a beteg le ne nyelhesse. 8—9. ábra. A ferdesikos kivehető sín összerakva. Jelen állapot: Felső fogazat teljes ; alul bal 1-től 8-ig zárt fogazat, amely a baloldali mandibula-résszel együtt vízszintesen könnyen mozgatható. Szájnyitáskor a mandibula olyan mértékben csúszik jobbfelé, hogy a bal 1-es a jobb 3-assal kerül szembe. Szájcsukáskor a bal mandibularész ismét helyére csúszik és pontos artikulációba kerül. A beteg jól rág. A bal alsó 5, 6, 7-re öntött korona készült; a koronákat összeforrasztották egymással. Az 5—6, valamint a 6—7 érintkezési helyén keletkező behúzódásba olyan, 4 mm átmérőjű öntött csövecskéket forrasztottunk, amelyeknek ovális alakú lumenük van ; a csövecskék, a koronákhoz hasonlóan 4 mm magasak. A két csövecskébe egy-egy rúd helyezkedik el pontosan, s e rúdon, a cső magasságának megfelelően, kis peremet képeztünk ki, nehogy a rudak mélyebben csússzanak be a csövecskékbe (7. ábra). E rudak felfelé elérik a felső áthajlási redőt; a rudakat 5 mm széles keresztlap köti össze, amelyen kis lyukak vannak az akryl-anyag tartására. 7—8. ábrák. A keresztlapot, melyet viasszal vontunk be, rágás által befunkcionáljuk ; a viasz helyére a laboratóriumban akryl-anyagot préselnek (8. ábra). A retenciót biztosító szerkezetet a beteg, aki csak alvás közben hordja azt, könnyen teszi helyére és távolítja el. A csővezeték a rágást nem akadályozza, sőt a koronákrágó felszínét kissé növelve még kiterjedtebb rágófelületet alkot. Alvás közben a retenciós készülék tökéletesen helyben tartja a mandibulát; ébredéskor az Ízület nem fáradt ki, nem fájt.
