Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
ÁLLCSONTHIÁNY ESETEK 55 A Fogorvosi Továbbképző Intézet (Igazgató főorvos: Kende János dr.) közleménye Az artikuláció helyreállítása állcsont hiány esetében* (Két eset kapcsán) Irta: HEGEDŰS ZOLTÁN dr. Féloldali mandibula hiány esetében — akár sérülés, baleset, akár műtét okozta a hiányt — idejében gondoskodni kell arról, hogy a megmaradt mandibulafél fogazatának helyes artikulációja ne változzék meg. A rekonstrukció ideje néha sokáig kinyúlik, a betegnek azonban addig is rágnia, táplálkoznia kell. Ennek előfeltétele, hogy a megmaradt mandibulafél fogazatának artikulációját fenntartsuk. Megfelelő helyet kell biztosítani a transzplantátum, vagy implantátum részére is, amelynek behelyezése későbbi időpontban kezdődik. Végül az esztétikai követelményeket sem szabad szem elől téveszteni, hiszen az elferdült mandibula eltorzítja az arcot és súlyos társadalmi hátrányt is jelent a beteg számára. Ha neoplazma, oszteomyelitisz, trauma, stb. miatt a mandibula kisebb-nagyobb részét el kell távolítani, a szájfenék izomzata elhúzza helyéről a megmaradt mandibularészt ; bizonyos idő múltán izomkontrakció fejlődik ki, a megmaradt mandibularész kikerül az artikulációból, ebben a kóros helyzetben rögzül és az utólagos korrekció majdnem lehetetlenné válik. Minderről már a műtét előtt gondoskodni kell, tehát a retenciót szolgáló készüléket a műtétet megelőzően kell elkészíteni. Csupán a sürgősség indokolhatja, hogy a retenciót szolgáló készüléket a műtét után készítsük el és adaptáljuk. A későn alkalmazott retenciós készülék nehéz feladat elé állítja a fogorvost : le kell győznie a kontrakcióban lévő száj fenék izmok ellenállását, a készülék állandó húzása sokszor csaknem elviselhetetlen fájdalmat jelent a beteg részére, ha pedig a megmaradt mandibularészt nem sikerül teljesen visszahúzni a helyére, akkor a hiányzó mandibularész helye beszűkül, a mandi bula íve rövidebb marad és az arc örökre eltorzulhat. Sokféle retenciós készüléket, retenciós sínt ismerünk. Mindegyiknek a ferde sík a lényege — ez kényszeríti a megmaradt mandibularészt szájcsukáskor eredeti artikulációs helyzetébe. Ferde sík többféle van, mindegyiknek van valamilyen előnye, közös hátrányuk azonban, hogy az amúgy is akadályozott táplálkozást mégjobban megnehezítik és a rágást majdnem lehetetlenné teszik, úgy, hogy a betegek nagyon nehezen tűrik. Két esettel kapcsolatban olyan egyéni megoldásokat igyekeztem találni, amelyek kiküszöbölik az említett hátrányokat. Az első esetben olyan megoldást kellett keresnem, hogy a beteg állandóan hordhassa a fogaira szilárdan rögzített készüléket, melynek éppen ezért nem volt szabad a beteg tudatvilágát zavarnia, hanem lehetőleg úgy kellett viselnie a készüléket, mint pl. egy többó-kevésbé egyszerű hídpótlást. A második eset az ellenkező feladat elé állított. Kivehető retenciós készüléket kellett szerkesztenem, amelynek csupán alvás közben kellett a megmaradt mandibularészt artikulációban tartania, míg ébrenlétkor — amikor a mandibula mozgása akaratlagos és tudatos, — feleslegessé vált Természetesen e kivehető készüléket is elég megbízhatóan kellett elhelyezni ahhoz, hogy alvás közben is a helyén maradjon. * Fogorvosi Szakcsoport 1963 november 25-iki tudományos ülésén elhangzott előadás.
