Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
ACUT LEUKAEMIA 41 Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájáról (Igazgató: Balogh Károly egyet, tanár, az orvostudományok doktora) Klinikai és laboratóriumi megfigyelések acut leukaemiában* írta: WA LUKÉ EMIL dr. és SUGÁR LÁSZLÓ dr. Klinikai észlelések azt mutatják, hogy az acut leukaemia (a. 1.) gyakorisága egyre fokozódik. Portman statisztikája szerint a leukaemiás esetek száma az utóbbi 20 évben megháromszorozódott (1). Ez a körülmény nem tulajdonítható kizárólag a pontosabb diagnózisnak. Az a. 1. esetek megszaporodásának okát pontosan nem ismerjük, de lehetséges, hogy ebben szerepet játszhatnak bizonyos gyógyszerek, ezek között egyes antibiotikumok gyakoribb alkalmazása is. A Budapesti Fogászati Klinika beteganyagában is az utóbbi években az esetek számának növekedését figyelhettük meg. Ez alkalommal betegeinken tett néhány megfigyelésünkre szeretnék rámutatni, melyek a korai diagnózis felállítását megkönnyítik és a betegség pathomechanismusának eldöntetlen kérdéseivel foglalkoznak. Az a. 1. az esetek legnagyobb részében szájtünetekkel kezdődik, úgyhogy a beteg gyakran először fogorvoshoz kerül. A betegség kezdeti tünetei: vérzékenység, fekélyképződés, ínyduzzanat és fájdalom előfordulhatnak más betegséggel kapcsolatban is. Ezért fontos, hogy a fogorvos felismerje az a. 1. jellemző és korai tüneteit. Így elkerülheti olyan fogászati beavatkozások elvégzését, melyek a betegség kimenetelét meggyorsítják, a klinikai képet súlyosbítják. 1948. és 1953. közötti 5 év alatt 15 a. l.-s beteget észleltünk. Ezek között nyolc férfi és hét nőbeteg szerepelt. A nemek szerinti megoszlásban tehát különbséget nem találtunk. A betegek életkora 20 és 70 év között váltakozott. A nők megoszlása a korcsoportok szerint egyenletes, míg a nyolc férfi beteg közül négy a 21—30 éves, tehát a fiatal korcsoportba tartozott. A betegség kezdetében és későbbi lefolyásában két típust különböztethettünk meg. Az esetek egyrészében a panaszok hirtelen, teljes jóllét közepette kezdődtek és a betegség teljes képe gyorsan fejlődött ki. Hét ilyen gyors lefolyású esetet észleltünk, mely párnapos anamnézissel, periostitis, vagy heveny stomatitis ulcerosa diagnózissal került a klinikára, ezek között három eset előzetesen elvégzett extractio után. Az esetek másik felében, nyolc esetben, a kezdeti panaszok elhúzódó jellegűek voltak. Négy esetben hosszabb ideje, néhány hete fennálló ínyduzzanat, három esetben ínyvérzés szerepelt. Ezek mellett általános panaszok is voltak : négy esetben gyengeség, rossz közérzet, két esetben néhány hete tartó láz, egy esetben torokpanaszok, egy esetben izületi fájdalmak mutatkoztak. Ebből a lassabban kifejlődő csoportból is négy esetben extractio történt a klinikai felvételt megelőzően, periostitis diagnózissal. A klinikai tüneteket vizsgálva kiemeljük a gondos szájvizsgálatnak és a kezdeti szájtünetek helyes értékelésének jelentőségét. A szájtünetek acut leukaemia esetén csak kivételesen hiányoznak. Heilmeyer (2) szerint az a. 1. leggyakoribb klinikai tünete a vérzékenység, illetőleg ínyvérzés ; második helyen a száj nyálkahártya necrosisát említi. A szájtünetek közül anyagunkban nem a vérzést, hanem az ínyfekélyt találtuk leggyakrabban. 15 betegünkön ínyfekély 12 esetben, ínyduzzanat * Az 1954. évi debreceni Árkövy-vándorgyűlésen elhangzott előadás nyomán.
