Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
354 KOVÁCS GYÖRGY DR. tuális afták), valamint állcsonti osteomyelitis nehezengyógyuló formái ellen. A kezdeti eredményekről a Fogorvos Szakcsoport 1952. évi nagygyűlésén számoltunk be. Akkori tudomásunk szerint a szöveti terápia sztomatológiai szélesebbkorű, rendszeres és ellenőrzött alkalmazása intézetünkben történt először ; a kevésszámú szovjetközlemény későbbi időpontokról számol be. De Naumov 1954. májusban megjelent közleménye (melyet a Fogorvosi Szemle 1955. áprilisi száma átvett) 1950. óta kezelt 65 betegről tudósít, igaz, hogy inkább más javallatok alapján (trigeminus neuralgia, amfodontosis, krónikus állkapocs osteomyelitis, aktinomykosis stb.) Magyar szerzők (Berényi, Gyenes, Péter) tollából a Katonaorvosi Szemle 1954. augusztusi számában jelent meg beszámoló 98 beteg későbbi időpontban megkezdett szöveti terápiájáról. Saját kezelt betegeink száma 179, akik összesen 716 beültetést kaptak. A beültetés nem „sebészi módon“, hanem a Magyarországon Egyedi László által bevezetett és általam Milde Jánostól elsajátított mód szerint történt, azaz emulgeált, autoklávban sterilezett és hűtőszekrényben tárolt méhlepényszövetnek, (amelyet a Trefort-utcai Tanácsi Rendelőintézet Filatov-brigádja bocsát rendelkezésünkre), táglumenű injekciós tűn keresztül történő bejuttatásával a hasfal egyik kvadránsába, a zsírréteg alá, az izomfasciára. A placentaszövet kristályos penicillinoldat és 1%-os novokainoldat kíséretében kerül beültetésre. Az adagolás tekintetében az irodalom nem egységes ; egyes szerzők a gyakran adott kis adagokat, mások a ritkábban adott nagyobbakat részesítik előnyben. Tapasztalataink alapján /2—I keni mennyiségben, 3—4 hetenként végezzük a beültetést. A fentebb közölt számokból látható, hogy betegeink átlagban négy beültetést kaptak ; valójában a beültetések száma betegenként 1—8 között váltakozott, mikoris a beültetések számát a betegség klinikai lefolyásának megfigyelése szabta meg. Az ellen j avallatok (tbc., organikus máj-, vese- és szívlaesio, rosszindulatú daganat, heveny lázas állapot) felismeréséről intézetünkben végzett (Lelkes Kornél) előzetes vizsgálat gondoskodik. Ilyen ellenj avallatok következtében 11 beteget nem vettünk kezelésbe, akik statisztikánkban természetesen nem szerepelnek. A beültetésekkel kapcsolatban szövődmény egyetlen esetben sem fordult elő. A beültetések a sebészi tisztaság követelményeinek betartásával történnek. Most rátérünk a szöveti terápiával szerzett tapasztalataink ismertetésére. Parodontosis eseteink kevés kivétellel olyanok voltak, ahol a sorvadásos folyamatot gyulladásos fellángolások (súlyosabb jellegű ínyszéli gyulladások, tályogképződés a tasakokban) kísérték. E szövődményeket a szöveti terápia jelentősen ritkította vagy megszüntette. A processus alveolaris állapotára vonatkozóan a szöveti terápiát a komplex kezelés egyik jólhasználható tényezőjének tartjuk. Végleges értékeléshez még több esetre és hosszabb megfigyelésre van szükség. Erythema exs. multiforme és renyhén gyógyuló krónikus állcsont-osteomyelitis eseteiben a szöveti terápia kedvező hatású, de ezeknek az eseteknek száma kicsiny volt, úgyhogy végleges értékelésre még nem kerülhetett sor. Habituális aftákbf n szenvedő 102 betegünk ellenőrzése alapján, azonban, a szöveti terápiát e kori. ép esetében kiválónak és az általunk ismert más kezelési eljárásoknál eredményesebbnek tartjuk, úgyhogy e kórképpel kapcsolatban megfigyeléseinkről kissé részletesebben adunk számot. Habituális aft.ákban szenvedő betegeink közül 58 nő, 44 férfi volt. Életkoruk 12—58 év között váltakozott. A 102 beteg közül négy esetben a szem kötőhártyáján, e négy közül pedig két esetben a vulva nyálkahártyáján is jelentkeztek afták. Olyan betegek kerültek kezelés alá, akik 3—26 év óta, 1—30 nap megszakításokkal, állandóan aftákban szenvedtek. Az egyidőben
