Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
302 PARCZEL ERZSÉBET DR. két orthodontiai okból úgyis extrahálni akartak. Az egyik fogat zincoxydeugenollal, a másikat csapvizes calcium-hydroxiddal sapkáztak. Csak olyan gyermekeken végezték ezeket a kísérleteket, akiknek legalább két fogát kellett eltávolítani, hogy így ugyanazon egyénen tanulmányozhassák a kétféle vegyszernek a sebzett pulpára való hatását. A kísérleteket összesen 40 fogon végezték el. A pulpa sapkázása után 24 órával, majd 2—4—6—8—12 hét elteltével a kihúzott fogakat szövettani vizsgálatnak vetették alá. Ennek alapján határozott különbség volt megállapítható a zincoxyd-eugenollal és calciumhydroxiddal sapkázott fogak szövettani képe között. Míg a calciumhydroxiddal sapkázott fogaknál a histologiai vizsgálat 4 hét után gyógyulást mutatott, regenerálódott odontoblast réteggel és secundär dentingáttal, addig a zincoxydeugenollal sapkázott fogak szövettani képe az expositió oldalán krónikus gyulladásos reakciót mutatott, annak ellenére, hogy ennek semmiféle klinikai tünete nem volt. Glass és Zander kísérletei meggyőzően bizonyítják a tisztán klinikai tünetek alapján való kiértékelés elégtelenségét. A histologiai vizsgálat útja azonban nehézkes és annak kivitelezése sokszor akadályokba ütközik. A histologiai vizsgálat a kis esetszám miatt éppen azért, csak azt dokumentálja, hogy valami lehetséges-e vagy sem, de arra nem tud választ adni, hogy valami milyen gyakórisággal következik be. Felvetődik ennélfogva az a kérdés, nincs-e egyszerűbb út a dokumentálásra. Az intézetünkben szokásos periodikus röntgenellenőrzések megmutatták, hogy a röntgen nemcsak kóros elváltozások megállapítására, hanem gyógyulást bizonyító reparativ folyamatok regisztrálására is kitűnően alkalmas lehet. Intézetünkben 1952 eleje óta végezzük a calciumhydroxydos sapkázási eljárást. Sapkázzuk a véletlenül, pl. excaváláskor megnyílt, vagy traumás behatás következtében exponálódott pulpájú fogakat. Cariesnél gondosan kitakarítjuk a cavitast, izoláljuk, kiszárítjuk steril vattatamponnal, de semmiféle kémiai anyaggal, még H202-vel sem öblítjük. Az esetleges vérzést csak steril vattatamponnal csillapítjuk. Ha a cavitas már száraz, az expositio helyére applicalunk egy kis Calciumhydroxyd gömböcskét, gondosan vigyázva, hogy ne nyomjuk bele a pulpakamrába. Ezután a cavitast megtöltjük híg oxyphosphat-cementtel, amit szintén óvatosan, csak belecsurgatva, nyomás nélkül alkalmazunk, majd a teljes keményedés előtt a szélekhez adaptálunk. Ha nem frontfogat sapkázunk, akkor a cementet alaptömésnek készítjük el és azonnal megtömjük a fogat amalgámmal is. Sapkázásnál a calciumhydroxydból spatulával egy keveset üveglapra helyezünk és csapból vett vízzel tejfelsűrűségűre keverjük. Ebből egy gombostűfejnyi elegendő rendszerint a sapkázási művelethez. A traumát szenvedett fogakon, melyeknél a pulpa exponálódott, vagy már rózsaszínűén áttűnik és a fog koronái részének harmada vagy nagyobb darabja letörött, jólzáró fémgyűrűt helyezünk a fogra. Ez tartja a calciumhydroxydot és a cementet a helyén. A sapkázási eljárás ugyanúgy történik, mint az excavalásnál megnyílt pulpájú fogaknál. A röntgenellenőrzésekből kitűnik, hogy : 1. az exponált pulpaszarv visszahúzódik és secundär-dentin képződik ; 2. a gyökércsúcsi nyílás maturalizálódik, úgy ,ahogy az a normális fejlődés folyamán történni szokott. Azonban csak egészséges pulpa esetén várható, hogy a pulpa megnyitása és sapkázása ellenére lezáródik a gyökércsúcs. Ezek szerint a röntgenkép kiértékelése gyermekek még fejlődő fogain,
