Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

298 FÖLDVÁRI FERENC DR. nem igazolták. Idegrendszeri vizsgálatok pemphigusban elhalt egyéneken többirányban és elég nagyszámmal történtek, azonban a leletek változóak voltak és sem a pathomechanizmus, sem az aetiologia kérdését nem vitték előre. 1935-ben 37 pemphigusban elhalt és boncolt betegről számoltunk be, akik közül 5-nél idegrendszeri kórszövettani vizsgálat is történt. Ezen anyag­ban szervileg jellegzetes nem volt található. Az idegrendszeri vizsgálatok is eredménytelenek voltak. A spinalis ganglionokat akkor behatóan nem vizsgáltuk. Figyelmünk ezekre az 1947-től tartó vizsgálatok kapcsán irányult. E vizsgálatok eredmé­nyének lényege : a spinalis ganglionokban szabadszemmel is látható kölesnyi­­borsónyi tömlőket, hólyagokat lehet kimutatni. E vizsgálatok 41 pemphigus­ban elhalt betegből történtek és így esetenkint nem lehetett mind a 62 spi­nalis gangliont kórszövettanilag megvizsgálni, mégis elég nagyszámú gang­lion kórszövettani vizsgálata történt ahhoz, hogy a találtakról véleményt lehessen alkotni. Ezek szerint a spinális ganglionok dúcsejteiben vacuolák képződnek, melyek a dúcsejt perifériás részén körkörösen is elhelyezkedhet­nek. Olyan nagy vacuolák is keletkezhetnek, melyek a dúcsejt tetemes részét elfoglalják és ilyenkor a nagy vacuolák közt a dúcsejt protoplasmájának ma­radványai a tokon belül csupán mint keskeny hidak ismerhetők fel. Előfor­dult az is, hogy a dúcsejt tokja a folyadékfelhalmozódás következtében oly mértékben tágult ki, hogy a dúcsejt lelapult állapotban foglalt helyet a tok mellett. Ha a dúcsejt és tok között folyadékgyülem szaporodott fel, a tok elvékonyodott és sejtjei lelapultak. A hydropson kívül több esetben volt észlelhető az amphicyták felszaporodása. Ezek a dúcsejt felszínén helyez­kedtek el, melynek felszínét imprimálták. Ez a jelenség a Marburg által ta­nulmányozott neuronophagia, melynek folyamán a dúcsejtek elpusztulnak és az amphicyták felszaporodnak. A toksejtek oly mértékben szaporod­hatnak fel, hogy a dúcsejtek már egyáltalában nem láthatók és csupán am­­phicyta-halmazok észlelhetők. Később, végső fokon az elpusztult dúcsejtek helyét oly sejthalmazok jelzik, melyekben sem sejt, sem tok már nem ismer­hető fel. Ezek a sejthalmazok sokáig jelzik a dúcsejtek helyét. A degenerativ elváltozások mellett észlelhetők vérkeringési zavarok is : a capillarisok tágak, ezeken belül leukocyták szaporodnak fel, melyek néha a capillarisok körül is megtalálhatók. Nem ritkák a ganglionokban az idült gyulladás jelei lympho­­cyták és plasmasejtes beszűrődés alakjában. A szájtünetek pemphigusban gyakoriak. A klinikán 1945—1952-ig ke­zelt 103 pemphigus esetből 67-nél, tehát a betegek 65%-ánál voltak tünetek a szájban, a garatban, vagy a conjuctiván. E 103 esetből, illetőleg a 67 nyálka­hártya tünetes esetből 32-ben, tehát az összes pemphigus esetek 31%-ában kezdődtek a tünetek e helyeken. 70 dermatitis herpetiformis esetben e szem­pontból az volt,a helyzet, hogy 11 esetben 15,7%-ban voltak bőrtüneteket kísérő száj tünetek és csupán egy esetben előzték meg ezek a bőrtüneteket. A dermatitis herpetiformis azonban saját megfigyeléseink alapján is a pem­­phigus-csoportba tartozó megbetegedés, ennek enyhébb, jobbindulatú for­mája. Ezzel magyarázható, hogy súlyosabb szájtünetek, sőt szájtünetek általában ennél ritkábban mutatkoznak. Ez az enyhébb forma a pemphigus súlyos alakjaivá képes átváltozni. Ezt 12 betegen figyeltük meg, akik közül 6 később súlyos pemphigusban meghalt. Ezeknél kezdeti szájtünetek nem voltak, de két esetben később, a betegség súlyosbbodásakor keletkeztek az ajkakon, illetőleg a buccalis nyálkahártyán tünetek. Ha abból a szem­pontból vesszük figyelembe a számadatokat, hogy a dermatitis hepetiformis e csoportnak enyhébb formája, úgy a 173 beteg közül 78-ban 45%-ban voltak

Next

/
Thumbnails
Contents