Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
10. szám 5051 6 1955. október hó FOGORVOSI SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. SZERKESZTETTÉK: 1908-1934 К 0 It M <M 7.1 7. О L TA N dr., 1934-1931 Pro!. HOKELLI GUSZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK A parodontosis gyógyítása* írta: Prof. MOSELLI GUSZTÁV A stomatologia egyik legkevésbé megoldott kérdése a parodontosis (p.). Ezúttal az általam évtizedek óta követett gyógyeljárást fogom ismertetni, hogy sokszor igen jó tapasztalataimat a köz rendelkezésére bocsássam. 1921-ben megállapítottam, hogy a fog-fogmeder egy hydraulikus prés, dinamikus egység, amelyre a Pascal-féle fizikai törvény érvényes. E szerint egy folyadékkal telt szilárd falú edényben a nyomás egyenletesen terjed és egy egységnyi területre ható nyomás annyiszor nagyobb nyomást fejt ki egy nagyobb területen, a hányszor nagyobb ez az egységnél. Minthogy az alveolusba belépő ütér keresztmetszete a felső középső metszőfog nyaki keresztmetszetéhez úgy aránylik, mint 1 : 1154-hez, a perifériás vérnyomás ugyanebben az arányban megnövekedve egyensúlyban tud tartani 15 kg-nyi terhelést, amint azt kb. 6000 mérésem empirice igazolta. Ugyanakkor megállapítottam, hogy a kg-ban mért nyomás és a nyomás tartamának percekben adott szorzata bizonyos állandó értékeket ad és ezeket elneveztem nyomási állandóknak. Ez azért fontos, mert kóros elváltozást csak az okoz, ha a terhelés a nyomási állandót meghaladja. Ez esetben keletkeznek a paradentium jól ismert betegségei, amelyek létrejöttében tehát lényegileg 3-féle okot lehet kimutatni. 1. Ha a fogak megterhelése nagyságra, vagy irányra nézve túlhaladja a fog teherbírását, melynek számszerű kifejezése a nyomási állandó. 2. Ha a fog megterhelése ugyan kicsi, de a megterhelés ideje és iránya folytán a nyomás és idő szorzata meghaladja a nyomási állandót. Ide tartozik a fogaknak öntudatlan éjjeli, vagy nappali görcsös zárása, a kényszerharapás és a traumás occlusio. 3. Ha a fog-fogmeder szöveteinek biliogiás állapota és teherbíróképessége bármely általános, vagy helyi okból olyan változást szenved, hogy a normális terhelést sem képes már elviselni és így ez túlterheléssé válik. A helyi okok közül különösen fontos az a kényszerharapás, amikor egy vagy több fogat izoláltan terhelünk az által, hogy mandibulánkat kényszerállásba visszük és így tartjuk huzamosan valamely reflex következtében a nélkül, hogy erről tudomásunk volna. * A Stomatológiai Klinikán 1954. március 26-án elhangzott előadás.
