Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9. szám
légnyomAsviszonyok 269 az állványon van a Hg/mm-re bemért mérték. A fúvókán keresztül bejutó levegőtömeg nyomásának hatására a higanyoszlop szintje a positiv oldalon emelkedik és a mértéken a kitérés leolvasható, Hg/mm-ben kifejezve a keletkezett légnyomásfokozódást. Az üvegfúvóka felőli csökkent légnyomásváltozásra a negativ oldalon emelkedik a a higanyoszlop szintje. — A manometer szintváltozása úszó segélyével kymographon is regisztrálható volna. A higanymanometer a benne levő nehéz higanyoszlop tehetetlensége miatt nem regisztrálja szemléltetően a kis nyomásváltozásokat. Ezért hasonló elvek alapján egy másik készülékre is szükség van. Ez azonban kissé nagyobb méretű üvegcső, melyet higany helyett vízzel kell feltölteni az alapvonalig. A vízoszlop ingadozásainak jobb vizsgálhatósága végett hypermangánnal sötétlilára festhető. A vízoszlop mértéke is Hg/mm-re van bemérve, hogy a vízmilliméter kifejezés és átszámítás elkerülhető legyen. A nyomásviszonyok pontosabb mérésére rugalmas manometerek vagy tonographok is szerkeszthetők, azonban a célnak ez az egyszerűbb készülék is megfelel, mely a spirometer hez való hasonlósága miatt — spiromanometer-nek nevezhető. A spiromanometerrel végzett vizsgálatok során ismeretessé vált, hogy száj-, garatüri funkciók közben, a szájüregben légnyomásváltozások háromféle módon is létrejöhetnek : 1. légzési műveletek folyamán, 2. a szájüregi képletek működése révén. 3. légzési művelettel és a szájüregi képletek együttes működésével. A légzési műveletek folyamán, mint ismeretes, a mellkas és a benne levő légtartó szerv, a tüdő térfogatváltozásai levegőmennyiségek be-, illetőleg kiáramlását idézik elő. A térfogatváltozásokat az ismert izmok aktív tevékenysége idézi elő, kivéve a nyugodt kilégzéskor létrejövő térfogatváltozást, mely részben passzív tényezőkön alapszik. A fokozott és erőltetett kilégzés szintén aktív izomtevékenység révén jön létre. A mellkas nagy térfogata és a légzési műveletekben résztvevő izmok relatív gyengesége miatt, egyedül a légzési művelettel a szájüregben lényegesen kisebb légnyomásingadozások keletkeznek. Ezért a funkciókívánta célszerűség, a nagyobb nyomásváltozás előidézéséhez, bekapcsolja a szájképletek egyidejű működését is. A szájüregben a légtartó tér sokszorosan kisebb és a működő izmok relative erősebbek, így a légzési izmokkal együttesen már tekintélyes nyomásváltozásokat hozhatnak létre, a szándékolt funkcióknak megfelelő mértékhen. A szájüregi képletek, a légzési műveletektől függetlenül is, nagy légnyomásváltozásokat idézhetnek elő. A különböző módon létrejövő légnyomásváltozásokat vizsgálva megállapítható, hogy az egyes funkcióknál mérhető száj-, garatüri nyomásváltozások egyénileg nagy különbséget mutatnak izomzattól, kortól, begyakorlástól függően, mégis bizonyos középértékek állíthatók össze, melyek az egyes funkciók kapcsán létrejövő légnyomás viszonyokról tájékoztatásul szolgálhatnak. Nyugodt orrlégzésnél felnőtt egyénen a zárt szájüregben, belégzéskor : —2, —4 Hg/mm, kilégzéskor : 0, -\-l, -\-2 Hg/mm, mély orrlégzésnél belégzéskor: —14, -16 Hglmm, kilégzéskor : -\-4, +5 Hg/mm nyomásváltozás észlelhető. Fúvás közben, pl. gyertya elhíváshoz hasonlóan, szűk ajakrésnél, kilégzési művelettel : -{-10, -\-20 Hg/mm ; légkompresszió előidézésével a szájüregben, mint pl. az orcák felfúvása a szájüregi képletek működése révén, kilégzési művelet nélkül : -{-60, -{-80 Hg/mm ; igen erős fúvás, mint pl. trombita hívásának megfelelő funkciónál, kilégzési művelettel és a szájüregi képletek együttes működésével : -{-100, -{-140 Hg/mm légnyomás mérhető.
