Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9. szám
retrograd gyökértömés 259 A gyökér csúcsi részét — kellő felszabadítás után —- vésővel, fissurafúróval vagy fissura alakú gyémántkővel levágjuk, a resectiós sík iránya azonban eltér a normális resectiós sík irányától. Mindig előretekintő lejtős felszínt igyekszünk nyerni, mert ezen a további beavatkozás elvégzése könynyebb, sokkal jobban áttekinthető a műtéti terület (1. ábra). Ha vésővel végezzük a resectiót, nem egy kiadós ütéssel, hanem a nagyon éles vésőt 45°-os szögben tartva a gyökérre, finom kis ütésekkel mintegy legyaluljuk a gyökércsúcsot (2. ábra). A csúcs körüli sarjszövetet vagy cystát gondosan kikaparjuk, majd helyét striphnon gaze-zel szorosan kitamponáljuk, hogy az onnan szivárgó vérzés ne zavarja további beavatkozásunkat. A gyökércsatornába 2—3 mm mélyen jó retentiót biztosító cavitást preparálunk Black I. osztályú cavitás-alakítás elvei szerint. Könyökdarabba helyezett vékony fissura-fúróval a gyökércsatorna falát körkörösen lefúrjuk, hogy a felpuhult, fertőzött dentint eltávolítsuk (3. ábra). Majd kis gömb- vagy fordított kúpfúróval alámenő részt preparálunk a tömés jó tartása céljából. A cavitas kialakítását nagyon megkönnyíti a mikro (liliput) -könyökdarab és az abba való fúrók használata, de hiánya sem akadálya a pontos munkának, hiszen mi is csak az utóbbi időben rendelkezünk ilyen műszerrel. A cavitást steril vízzel kifecskendezzük, majd jól kiszárítjuk. Mielőtt a szárításhoz fognánk, a sebüregbe helyezett gaze-t kicseréljük, mert az időközben vérrel átivódott, illetőleg kifecskendezéskor átnedvesedett. A cavitás kiszárítására legalkalmasabb a compressiós levegővel való fújtatás, de alkoholos, majd száraz steril vattagombócokkal is elérhetjük a kívánt szárazságot. Tömőanyagul réz- vagy ezüst-amalgámot használunk. Előnyben részesítjük a réz-amalgámot, mert ez kevéssé nedves felületen is megtapad. Nagy gondot fordítunk az amalgám konzisztenciájára. Tudjuk, hogy a réz-amalgám jótulajdonságát főleg abban az esetben tartja meg, ha gyárilag összeállított elegyben kerül felhasználásra. Némely gyártmány azonban hevítés és keverés után olyan lágy, oly nagy mennyiségben tartalmaz higanyt, hogy rgr. gyt. készítésére nem alkalmas. Akár az ezüstamalgámot, akár a túlhíg réz-amalgámot amennyire lehet kipréseljük, ezzel elérjük, hogy a cavitásba való kondenzálás közben abból higanycseppecskék nem freccsennek ki a szövetek közé. Az eredményesség egyik legfontosabb feltétele, hogy az amalgámot száraz cavitasba vigyük be. Ezt csakis úgy tudjuk elérni, ha az asszisztens állandóan kis tupferekkel törli a cavitas környékét. így az egyszer már kiszárított cavitasba a szélek felől vér vagy szövetnedv nem szivárog. Az amalgámot kis adagokban visszük be, hogy felesleg ne kerüljön a cavitason kívüli területre. Az amalgámot jól tömörítjük, a jól adaptált tömést végül spatulával lesimítjuk (4. ábra). A tömés befejezése után a sebüregbe helyezett tupfert eltávolítjuk, vele együtt a rájutott amalgámrészecskék is kikerülnek a műtéti területről. A gingivoperiostealis lebenyt helyére visszafektetve, a sebet csomós varrattal zárjuk. A rgr. gyt. elkészítése nagy türelmet és precizitást igényel. Kivitele felső frontfogakon könnyebb, mint az alsókon. A hátsó fogakon a szűk térviszonyok miatt nem is tartjuk alkalmazhatónak. Felső kisőrlők esetében is csak akkor alkalmazzuk, ha mindkét gyökércsatorna közel fekszik a buccalis felszínhez, vagy pedig csak a buccalis gyökérben szükséges a rgr. gyt. elkészitése. A közölt indicatiók alapján az ismertetett módszer szerint eddig 46 rgr. gyt.-t végeztünk az I. szájsebészeti osztályon. A 46 esetből kettő végződött klinikailag sikertelenül. Az egyiknél az elkészített rgr. gyt. pár hét múlva sipolyképződés útján kilökődött. Ez az egyén súlyos psychopata volt, akinek