Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-08-01 / 8. szám

244 GYARMATI ISTVÁN DR. fedett fekély is volt. A felsőajki nyálkahártyán levő elváltozás összefolyt a felsőajak bőrén észlelhető elváltozással. Mivel az eset klinikailag is tbc.-s eredetre mutatott, május 31-én kivizs­gálás céljából a bőrosztályról átvettük a fogászatra. A keményszájpadi el­változásból próbaexcisiót végeztünk, amely szövettanilag tuberculosis conglo­­meratanak bizonyult. Westergreen : 34—68 mm. Köpet : Koch neg. Mellkas­­rtg. a tüdőkben tbc.-s elváltozást nem mutatott. További gyógykezelés céljá­ból június 3-án áthelyeztük a tüdőosztályra, ahol ingakúrát kezdtek. 4. eset. W. M. 46 éves mezőberényi lakos. Felvéve 1954. március 29-én a tüdőosztályra. Dg. : tbc. miliaris. Közepesen fejlett, leromlott beteg. Egy évvel ezelőtt köhögött, fulladt. Egyideig fekvőbeteg volt, utána dolgozni kezdett. Két hónapja nagyon fáj a szája, enni is alig tud, nagyon legyengült. Felvételi lelet : Westergreen : 22—40 mm. Wa R : neg. Köpet : direkt vizs­gálattal, dúsítással Koch neg. Mellkas-rtg. : mindkét tüdő összes lebenyében számtalan acut és subacut miliaris góculás, jobb felső lebenyben diónyi cavum heges rostos környezetben. A száj vizsgálatakor a nyelv hegyén, a nyelvháton, az alsó ajak és a bal pofa nyálkahártyáján szürkéssárga egyenetlen foltokat és fájdalmas, karélyos, lepedékes fekélyeket találunk, haragosvörös, bársonyos, granulációs kör­nyezettel. Az ismertetett négy esetből az első háromban a beteg először nem a tüdő­osztályra, hanem a fogászatra került és itt állapítottuk meg a száj elváltozás helyes diagnózisát. Gyógyítás A nyálkahártya tbc.-s fekélyeit prognosztikai szempontból egészen a leg­utóbbi időkig rosszindulatúaknak és kedvezőtleneknek tartották, mivel jelentkezésük némely esetben a szervezet ellenálló erejének gyors és fokozott hanyatlásáról tanúskodik. Csak az újabb chemotherapiás eljárások alkalma­zása és az antibioticumok használata óta vált kedvezővé az addig kedvezőtlen gyógyulási készség. A gyógyító eljárás alkalmazására a fekélyek behegedése és a granuláció eltűnése észlelhető. A gyógykezelés nyomán mutatkozó ered­mények megdöntötték a nyálkahártya elváltozások gyógyulása és a tbc.-s főfolyamat gyógyulása között feltételezett parallelitást. Eseteinknél is meg­figyelhető volt a nem egyenlő gyógyulási készség a tüdő és a nyálkahártya részéről. A feltűnő gyógyulási készség egyik oka és magyarázata lehet a száj­­képletek fokozottabb vérbősége is. Fentemlített betegeink a tüdőosztályra kerülve inga-kúrát kaptak. Napi 8—12 g PÁS állandó adagolása mellett — hetenként két nap szünettel — hat héten át hetenként kétszer 1 g Streptomycin, majd hat héten át naponta testsúlykilogrammonként 5 mg INH. A hathetes Str.—INH szakasz 2—3 íz­ben váltja egymást. A kúra alatt összesen kb. 1000—1200 g PÁS, 25—30 g INH szükséges. A rhagadiform elváltozást mutató betegnél a fekélybe is helyeztünk INH tablettát. A gyógyulás fokozatai a következőképpen mutatkoztak : a nagyfokú vizenyős duzzanat a nyelven és a pofa nyálkahártyáján már a kezelés első hetében csökken, két-három hét alatt csaknem teljesen megszűnik. A fájdalom csökkenése szintén gyorsan következik be. A fájdalom miatt enni, rágni, nyelni nem tudó betegeinknél napokon belül megindul az enyhülés és két hét múlva ezek a funkciók már normálisan zajlanak le. A fekély tovaterjedése a kezelés megindításával azonnal megáll. A környéki gyulladásos jelenségek elhalványodnak. A fekély feltisztulása a második héten indul meg és kb. a

Next

/
Thumbnails
Contents