Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
A SZÁJNYÁLKAHÁRTYA TUBERCULOSISA 241 mint a fentiek. Leginkább a szájszögletben, a buccán és a nyelven helyezkedik el. Ezeknek a nyálkahártya elváltozásoknak az egyéb szájbetegségektől elkülönítése a kisegítő laboratóriumi vizsgálatok segítségével különösebb nehézséget nem jelent. Kórtan és kór oktan A száj nyálkahártya tuberculosisának keletkezési módjára vonatkozólag jelenleg a következőket állapíthatjuk meg : 1. A nyálkahártyán és a nyelven megjelenő tbc. lehet primer, ez azonban igen ritka és nehezen bizonyítható. Conrad Arold a seltesbergi gyógyintézet beteganyagában 15 év alatt 163 izolált esetet mutat ki statisztikájában. A primer eredet bizonyításánál a táji nyirokcsomók megbetegedése is fontos szerepet játszik. 2. Az esetek túlnyomó többségében a száj nyálkahártya tbc.-je szekundér jelenség. Ezek eredete is kétféle lehet : a) Ritkább esetekben keletkezhetnek exogen úton úgy, hogy a környezet tbc.-s folyamata, pl. a bőrlupus átterjed a szomszédos nyálkahártyára, amely ilyenkor teljesen a bőr-tbc. histologiai karakterét mutatja. C. Arold statisztikájában nyolc év alatt 1227 bőrlupusos betegből 514 esetben, tehát 41%-ban a lupus a különböző nyálkahártyára is átterjedt, az 514 esetből pedig 37,4%-ban volt a száj nyálkahártya részes a megbetegedésben. — b) Az esetek nagy százalékában a száj tbc.-s elváltozása haematogen vagy lymphogen metastasissal jön létre. A szájtünetek észlelésekor általában biztosnak lehet tartani, hogy a szervezet más helyén, leggyakrabban a tüdőben, aktiv tbc.-s folyamat van. A megbetegedések gyakoriságára vonatkozó adatok igen nagy ingadozást mutatnak. Mathis közli Földi adatait, aki 5000 tüdőbeteg között 30-nál talált száj nyálkahártya elváltozást. A freiburgi klinika új chemoterápiás kísérleteinek publikálásában két év alatt csupán 9 száj nyálkahártya tbc.-s esetről szól. Rubin 13 év alatt 5000 tbc.-s beteg között 72 esetben talált nyálkahártya-tuberculosist. Szerinte tehát az előfordulás aránya 1,44%. Arold lényegesen nagyobb számokkal dolgozik, de a feltételezett 20—25%-os arányszámot ő is túlzottnak tartja. A gyulai megyei kórházban a tüdőosztály vezető főorvosának, dr. Középesy Lászlónak a megállapítása szerint az osztályon hat és fél év alatt ápolásban részesült 5573 beteg között 9 szájnyálkahártya tbc. fordult elő. Ezekből az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a szájnyálkahártya tbc. aránylag meglehetősen ritka megbetegedés. A fenti 9 esetből 4-et a legutóbbi félévben észleltünk. Ez párhuzamba állítható azzal a ténnyel, hogy Békés megyében az utolsó évben a haematogen disseminált tüdőtuberculosis határozott emelkedést mutat a tüdőgümőkór többi formáival szemben (Középesy). Vannak szerzők, akik a légzőutakból felköhögött fertőzött köpet útján is lehetségesnek tartják a nyálkahártya megbetegedések keletkezését. Ezt a véleményt azonban azért nagyon nehéz helytállónak elfogadni, mert ebben az esetben a száj megbetegedéseknek a tüdőbetegek között, elsősorban éppen a bacülust bőven és hosszú időn át ürítő fibrocavernosus phthisicusok között sokkal gyakoribbaknak kellene lenniök. A szájnyálkahártya tuberculosist viszont elsősorban a pauci-bacillifer haematogen disseminált formáknál látjuk gyakrabban, mint azt saját eseteink is igazolják. Ezek a formák néha évekig nem, vagy alig okoznak tüneteket, bacillust ritkán ürítenek. Gyakran valamilyen extrapulmonalis másodlagos gümőkór kapcsán derülnek ki.
