Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
186 LEMBERK ÉS KRAPIVA A gipsz megkeményedése után a fogakat a gipszből kivesszük és a formákat borax-oldatban főzzük ki, ami által kellő keménységre tesznek szert. A fogak gipszágyába beöntjük a megolvasztott, de nem forró guttaperchát. A felesleget késsel levágjuk. A teljes protézisek készítésekor a guttapercha fogakat ugyanolyan guttapercha segítségével erősítjük rá a felső bázislemezre. Az alsó bázison a s|pkásos módon akrilát fogakat állítunk fel. A fogak felállításának a szájban történő ellenőrzése után az alsó protézist polimerizáljuk. A kész alsó protézist és a felső bázislemezt a rajta felállított guttapercha fogakkal szájba helyezzük és 1—2 keményrefőtt tojást vagy főtt burgonyát etetünk meg. A rágás folyamata alatt a guttapercha fogak okklúziós felszíne kialakul az egyén rágó mozgásainak megfelelően. Ügyelni kell arra, hogy fogpótlással ellátandó egyén ne nagy darab ételeket harapjon és hogy az ételt jól rágja meg. A fogak ilyen kialakítása pontosabb eredményt ad, mint a fogak rágófelszínének anatomikus artikulátorban való becsiszolása az állkapocs szándékos mozgásainak eszközzel való regisztrálása alapján. Az általunk ajánlott módszer eredményessége különösen szembetűnő azokban az esetekben, amikor fogatlan felső állcsontot kell protézissel ellátnunk, kiálló alsó szemfogak jelenléte esetén, amelyek rendszerint az állkapocs mozgatásakor a felső protézis elmozdulását okoznák. Az egyes embereknél nemcsak a fogak okklúziós felszíne nem egyforma, de ugyanannál az egyénnél az állkapocs két fele, valamint a jobb és bal állkapocsízület is aszimmetrikus és csak az állkapocs természetes mozgásait kihasználva lehet kialakítani a helyes egyéni csúszó artikulációt és elhárítani azokat a kellemetlenségeket, amelyeket a szokásos fogfelállítással készített protézis okoz viselőjének. A műíny kialakítása és a félrenyomott guttaperchafeleslegek eltávolítása után, a fogak kialakult okklúziós felszínének mindennemű megváltoztatása nélkül elvégezzük a protézis szokásos fordított gipszbeágyazását a küvettába. Ezután a küvettát forró vízzel telt edénybe helyezzük 5 percre, majd hideg vízbe tesszük. A forrás ideje alatt a guttapercha fogak megpuhulnak, majd amikor a küvettát a forralás után azonnal hidegvízbe tesszük, a guttapercha elválik a gipsztől, ami megkönnyíti a küvettából való eltávolítását. Az akrilát tömése a következőképpen történik : először a rózsaszínű akrilátot keverjük monomerrel, mert ennek előkészítése tovább tart, mint a fehér akriláté. Ezután elkeverjük monomerrel a fehér akrilátot (a fogak számára). A fogak ágyát megtöltjük fehér akriláttal, föléjé vékony cellofán lapot helyezünk és arra rózsaszín akrilátot. A küvettát összepréseljük, majd kinyitjuk és a cellofán lapot eltávolítjuk, a fehér és rózsaszín akrilát feleslegeket késsel levágjuk a fogak nyakánál, ezután rátesszük a cellofánt és ismét préseljük a küvettát. Az ismételt préselés és ellenőrzés után eltávolítjuk a cellofánt és ismét préseljük a küvettát. Az ismételt préselés és ellenőrzés után eltávolítjuk a cellofánt, a fehér és a rózsaszín akrilátot monomerrel megnedvesítjük és a küvettát újra összepréseljük. A polimerizálás és a protézis megmunkálása a szokásos módon történik. A leírt módszerrel 28 teljes protézist készítettünk. A protézisek használatának későbbi eredményeit különböző időpontokban ellenőriztük : 11 nap múlva 1 főnél, 20 nap múlva 2 főnél, 4 hónap múlva 2 főnél, 5 hónap múlva 3 főnél, 10 hónap múlva 2 főnél, 14 hónap múlva 2 főnél. Egy nőbeteg nem használta protézisét. Szavai szerint a protézis megkapása előtt már 9 protézise volt. Ezeket korábban más poliklinikákon készítették számára, de azokat sem volt képes viselni.
