Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
162 STRAUB JÁNOS DR. A hazai fogszuvasodás gyakoriságát aránylag többen vizsgálták, s egyes városok, községek és járások iskolás gyermekeinél észlelt fogszuvasodást statisztikailag is feldolgozták (Bruszt P. stb.) (3). Ezekből az adatokból is kitűnt, hogy mennyire gyakori nálunk a káriesz. Amerikai kutatók közel tízezer 12—14 éves gyermekre kiterjedő vizsgálatok alapján kiderítették, hogy a fogszuvasodás gyakorisága lényegesen kisebb az olyan közületekben, melyeknek ivóvize fluort 0,5 mg/1 (500 у/l) fölött tartalmaz, s legkedvezőbb a 0,7—0,9 mg/1 fluorkoncentráció. Összehasonlításként az alacsony fluortartalmú vizet élvező közületek lakosságát használták. Ezeknek a megállapításoknak helyességét Adlerrel (4) végzett vizsgálataink hazai viszonyokra is igazolták. Hasonlóan a foltos zománchoz, a szuvasodással szembeni védelemnél is az élet első 6—8 évében ivott víznek van elsődleges jelentősége. A hazai ivóvizek fluortartalmára vonatkozólag, csak az utóbbi időkben végzett vizsgálatok szolgáltattak adatokat (5). Régebbi adatokkal egyáltalában nem rendelkeztünk. Már pedig, ha a hazai fogszuvasodás gyakoriságát magyarázni kívánjuk, úgy ahhoz elsősorban az ivóvizeink fluortartalmát szükséges megismerni. A fogszuvasodás gyakoriságának felmérése és az ivóvizek fluortartalmának meghatározása a négy egyetemen működő Kárieszkutató Munkaközösség feladatát képezi, megfelelő kollaborációk kiépítése után. A debreceni egyetemen működő Kárieszkutató Munkaközösség az elmúlt 5 év alatt a kitűzött tervét maradéktalanul teljesítette, de ezen a téren még igen sok a tennivalónk, ha nem akarunk lemaradni a többi nemzetektől, ahol ma már nem az a probléma, hogy az ivóvizek fluortartalmáról az egész országra kiterjedő katasztert elkészítsék, hanem hogy a bajon hogyan kell segíteni, s a művi fluorozás bevezetésével máris figyelemreméltó eredményeket értek el. (Ma már az Egyesült Államokban kb. 35 millió lakos iszik fluorozott vízvezetéki vizet (6). A Debreceni Kárieszkutató Munkaközösség (vezetők : prof. Adler, prof. Straub J.) a fogászati egészségügyi körzetébe tartozó Tiszántúlon 20, a Felvidék keleti részén mintegy 30 község, többszáz kútvizének fluortartalmát meghatározta, s egyidejűleg az iskolás gyermekeknél a fogszuvasodás gyakoriságát is felmérte. Áz adatok statisztikai feldolgozását is elvégezte, ill. folyamatba tette. Az elmúlt években végzett munkánk már eddig is számos hazai és külföldi szaklapban jelent meg (7). Ezek az alapos és részletes vizsgálatok azonban csak az ország egy részére terjedtek ki, a többi Kárieszkutató Munkaközösség munkája azonban nem haladt előre olyan mértékben, mint azt a probléma sürgőssége indokolttá tenné. Ezért, hogy ivóvizeink fluortartalmáról az egész^ ország területére kiterjedően tudomást szerezzünk, örömmel vállaltam a MÁV Központi Egészségügyi Hivatal laboratóriumának azt a kérését, hogy a MÁV dolgozók körében észlelhető golyvásodás okának kutatására irányuló vizsgálataimmal egyidejűleg az állomási kutak vizének fluortartalmát is meghatározzam, tekintettel a MÁV dolgozók körében észlelhető nagyobb mérvű kárieszesedésre. A MÁV központi Egészségügyi Hivatal Laboratóriuma nagyon helyesen mérlegelte ennek a kérdésnek nagy szociális fontosságát, amikor lehetővé tette és nagyban elősegítette e munkának mielőbbi elvégzését, mert ezzel sikerült az egész ország területére kiterjedően felvilágosítást nyerni az ivóvizek fluortartalmáról is. Habár vizsgálataink még folyamatban vannak, de az eddigi eredményeinket közöljük abból a célból, hogy ezekkel az adatokkal a fogszuvasodás kiértékelésénél ne csak a MÁV szakorvosoknak legyek segítségére, hanem mindazoknak, akik ezzel a problémával foglalkozni kívánnak, hogy ezzel dolgozóink egészségvédelmét még jobban szolgálhassák. Célunk továbbá az, hogy a MÁV valamelyik állomásán, vagy állomásain a vízvezetéki víz művi fluoro
