Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

AKRILÁT TÖMŐANYAGOK ÉRTÉKELÉSE

13

egyeznek azok a tapasztalatok, hogy a téli hónapokban a tömések csak magaslati helyeken síelőknél színeződnek el. A fognyaki tömések elszíneződése az ajak fedőhatása miatt csekély.

Rebberg vizsgálatai szerint az elszíneződéshez hőhatás is hozzájárul. Az elszíneződés oly hőmérsékletre is létrejön, mely meleg italok és ételek élvezetekor a szájban mindennap ismétlődik s ez különösen akkor kifejezett, ha a tömések oldószerrel (főképpen kloroformmal) is érintkezésbe kerültek. Szerinte az elszíneződést fény, vagy hő hatására az accelerátor okozza.

Saját tapasztalataink szerint a Spofacryl tömőanyag is sárgul, bár a sárgulás a legtöbb esetben nem nagyfokú.

Viszonylag ritkábban okoznak elszíneződést az exogén okok : nyál, cementsav, eugenol, tinktúrák, trichlorecetsav. Ezek az elszíneződések gondos munkával megelőzhetők.

Wolkott és Nelsen a gyorsankötő akrilátok hőkiterjedési együtthatóját behatóan vizsgálták és a tömések széleit binocularis mikroszkóp alatt figyelték meg, miközben hideg és meleg italok váltakozó hatásának tették ki a fogat. A műgyanta hőkiterjedési együtthatója hétszer nagyobb, mint a fogé s ez a szélizáródást előnytelenül befolyásolja. Ez hozzájárul az anyag polimerizáció alatti zsugorodásához és szekunder kariesz fejlődhet ki. Véleményüket nbban összegezik, hogy csak többéves tapasztalat alapján dönthető el, alkalmas-e a gyorsankötő akrilát végleges tömések céljára. Kollár szerint a fenti ■észlelésnek szájban nincs gyakorlati jelentősége.

Legújabban Spreter v. Kreudenstein igazoltnak találja W olkott és munkatársainak vizsgálatait, sőt azt saját vizsgálataival kibővítve, a gyorsankötő .akrilát tömések szélizáródására vonatkozó aggályokat fenntartja.

Az anyag tapadóképességére vonatkozó vizsgálatok nagy számából, csak a gyakorlati eredményt akarjuk leszűrni. Azok a szájon kívül elvégzett kísérletek, melyekkel beigazolták, hogy az akrilátok tapadóképessége a cementekénél jobb, a száj viszonyai között nem értékelhetők. A közelmúltban nálunk járt Henkel prof. kísérletileg bebizonyította, hogy hőmérsékletváltozások hatására az inlay-szerűen preparált kavitásokból az akrilát tömések kilazultak. Ugyancsak ő egy másik kísérletével azt igazolta be, hogy az akrilát anyagnak váltakozó kiszáradása és újbóli nedvességfelvétele térfogatváltozásokat okoz és a tapadást rontja (szájlégzés). Nem elég tehát az anyag tapadásában bíznunk, hanem a jó retencióról feltétlenül gondoskodnunk kell.

Az akrilát tömőanyagoknak kétségtelenül egyik legkellemetlenebb tulajdonsága a zsugorodás, mely alól a legújabb készítmények sem kivételek. A zsugorodás ellen a polimerizáció tartama alatt az anyagra gyakorolt nyomással küzdünk. Állandó nyomás alatt polimerizált akrilátok magasabb technológiai értékűek és pontosabban töltik ki a kavitást. Ez vonatkozik úgy a hőpolimerizációs anyagokra (Nachpressverfahren), mint a tömőakrilátokra. Mi az állandó nyomást különböző módon alkalmazott matricákkal, nyomóblokkal, vagy kulcslenyomattal érjük el. (Ezen módszereket részletesen külön közleményünkben ismertettük.)

Az akrilát tömőanyagok további hibája a túlzott rugalmasság és a kopás. Ez a két hátrányos tulajdonság a rágónyomásnak legjobban kitett tömések esetében (sarokpótlás) okozhat bajt. Nem kétséges, hogy az erős rágónyomás ilyen töméseken átmeneti alakváltozásokat okozhat, mely apró változások idővel a szélizáródást — Uhlig észlelésével ellentétben — károsan befolyásolhatják, sőt, mint azt több esetben láttuk, részlettörésekhez is vezettek. Már a hőpolimerizációs akrilát anyagból szájon kívül préselt és cementtel beragasztott sarokpótlás betéteknél észleltük, hogy azok néhány évi használat