Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-04-01 / 4. szám
118 KOVÁCS GYÖRGY DR. ÉS REHÁK RUDOLF DR. dött, mert nemcsak rögzítette a fogakat, hanem a perifériás törvégeket a centrálisokhoz egyúttal közelítette is. A gyermek a készüléket egy évig viselte. Két és félévvel a trauma után a fogak eléggé szilárdak, alig hosszabbak a kelleténél, elektromos áramra reagálnak. A gyerek fogait jól használja. Az ekkor készített röntgen felvétel (10. ábra) alapján a pulpa aseptikus fibrosisát kell feltételeznünk, melynek a képen látható jele a gyökércsatorna beszűkülése. Mindezekből a következő tanulságokat vonhatjuk le. Traumás gyökérfraktúrák esetében legfontosabb teendők a kérdéses fogaknak sínezéssel való rögzítése. Ha a pulpa ürege nem nyílt meg, legcélszerűbb azt nem megnyitni. A klinikai megfigyelések és a szövettani leletek azt igazolják, hogy amennyiben az odontoblast réteg sejtjei legalább részben életben maradtak, a pulpa rendszerint nem fertőződik, hanem aseptikus fibrosis pulpae támad. A sérült pulpa a periodontiummal együtt részt vesz a gyógyulási folyamatban, mely a törvégek közötti hézagnak feszes kötőszövettel való kitöltődésével szokoti végződni. A pulpa üregének a trauma alkalmával történt megnyílása esetén, lege artis gyökértöméssel ellátva kell az ilyen fogakat sínezéssel rögzíteni. A szabályszerűen ellátott gyökérfrakturált fogak még évekig használhatók. Spontán frakturákat pedig azáltal kerülhetünk el, hogy a fogsorokban mutatkozó hiányokat mielőbb protézissel pótoljuk. összefoglalás Szezők öt esetről számolnak be, melyek mindegyike hosszabb-rövidebb idő előtt traumás gyökérfraktúrát szenvedett. Két esetben a több év óta gyógyultan és használható állapotban szájban maradt frakturált fogat a facialis fallal együtt, teljes egészében kivésve, szövettani vizsgálatnak vetették alá. A trauma után rögzített fogak újra megerősödnek, a pulpa rendszerint nem hal el, hanem aseptikus fibrosis pulpae támad. Mindezt szerzők klinikai megfigyelései, szövettani leletei és röngten kontrolijai igazolják. Irodalom Gottlieb: Histologische Untersuchung einer geheilten Zahnfraktur. Z. f. Stom. 1922, H. 5, s. 286. — Hammer: Heilungsvorgänge bei Wurzelbrüchen, D. Z. M. K. 1939, H. 5. S. 297. — Kocsis: Ritka gyermekkori sérülés a felső nagymetszőkön. Fog. Szemle, 1932 évf., 4. sz. — König : Über Heilungsvorgange bei Zahnfrakturen, D. Z. M. K. 1939: H. 5. S. 273. — König: Rissfrakturen des Wurzelzementes D. Z. M. К. H. 6, S. 769. — Kronfeld : Beitrag zur Kentniss der Heilungsvorgänge nach Zahnfraktur Z. f. Stom. 1931, H. 4. — Tomes : Notes upon the condition of an Elefants molar, which had been injured by a Riffleball, B. D. J. 1877. Z usammenjassun g Es wurden fünf Fälle beschrieben, in welchen vor längerer oder kürzerer Zeit traumatische Wurzelfrakturen entstanden sind. In zwei Fällen wurden die seit Jahren geheilten, brauchbaren Zähne samt der facialen Alveolen wand entfernt und histologisch untersucht. Fixiert man kurz nach der erlittenen Zahnfraktur die Zähne, so tritt Heilung ein und die gelockerten Zähne worden wieder fest und noch jahrelang brauchbar. Die Pulpa entartet, aber stirbt nicht ab. Alldies konnte durch klinische Beobachtungen, histologische Befunde und Röntgen Kontrolle nachgewiesen werden.
