Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-04-01 / 4. szám
114 KOVÁCS GYÖRGY DR. ÉS REHÁK RUDOLF DR. hogy a processus alveolaris csontja csak addig tud fennmaradni, vagyis a fog csak addig életképes, amíg a gyökérhártya új cementet nem termel: A gyökérhártya kollagén rostjai képezik a fog felfüggesztő apparátusát. A rostok között számos ér, nyirokér és ideg fut. A hajszálhézagot, mely normálisan csak egyötöd milliméternyi, mesenchyamlis kötőszövet tölti ki. Ha a fogat nem kívánatos terhelés éri — azaz vertikálisan hosszantartó és nagy erő, horizontálisan vagy ferdén rövidebb ideig tartó és kicsiny erő, -— akkor ez a rés valahol beszűkül, másutt kitágul. A szervezet azonban görcsösen ragaszkodik a normális gyökérhártyaréshez. A gyökérhártya kötőszöveti sejtjei megkezdik működésüket és elsősorban a környező alveolus csontjának lebontása indul meg. A cementen viszont a felépítés jelei mutatkoznak. A csontnak tehát elektív resorptios képessége van. A kellő helyen végbemenő csontleépítés és cementfelrakódás újra visszaállítja a gyökérhártyarés eredeti szélességét. A gyökérhártya ezen élettani viselkedése magyarázza meg, hogy kóros terhelésekhez a fogak igen sokáig képesek alkalmazkodni. Ennek frappáns bizonyítéka a fogszabályozásokkal elért sokszor tetemes fogelmozdítás. A spontán gyökérfraktúrák többnyire csupán cementleszakadások. Néha a fog cementjével együtt a dentinből is kisebb-nagyobb rész kiszakad. Ilyen leszakadások főleg abnormális terheléseknél jönnek létre. A gyökércsúcs közelében futó Sharpey-féle rostok ily esetekben kompenzatórikusan hiper - trófizálnak. Egy óvatlan pillanatban (pl. kemény tárgyra való ráharapásnál) létrejön a gyökérfraktúra, amely azonban a traumás fraktúrától eltérően a pulpa szövetét nem károsítja. Euler, Kronfeld, Gottlieb—Orbán, Häupl—Lang közöltek ilyen eseteket. König emberi hullákból eltávolított száz fogat vetett szövettani vizsgálat alá. A tanulmányozott száz fog közül tizenkettőn észlelt ilyenfajta gyökércementfraktúrát, főleg 50 év körüli egyének parodontosisban szenvedő, alsó elülső fogainál. Az ilyen leszakadt cement, ill. cementdentin darabocskák pozitív implantatum gyanánt viselkednek és többnyire újra hozzágyógyulnak a foghoz. Viselkedésük tehát homlokegyenest ellenkezik a gyökércsúcson túljutott guttapercháéval, mely negatív implantatum lévén, az előtte levő csontot felszívódásra bírva, folyton távolodik a gyökér csúcstól, miként azt Lörinczy röntgen leletei olyan meggyőzően bizonyítják. Traumás gyökérfraktúránál a fog gyökere barántul vagy ferdén eltörik és ilymódon a periodontium és a pulpa is elszakad. Az alveolusban maradt perifériás törvég erősen mozog és meghosszabbodik, mert közte és a centrális törvég között hézag keletkezik. Régebben azt hitték, hogy a gyógyulás folyamán a hézagot a pulpaszövet által képzett osteodentin tölti ki. Újabb vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a gyógyulásban főleg a periodontium szövete játszik szerepet. A vérrög szervülése után a törvégek közötti hézagba periostalis kötőszövet nyomul be, melynek mint tudjuk csontképző tulajdonsága van. A törvégek közé benyomult fiatal periostalis kötőszövet mintegy megérik, a rostok előbb feszesebbekké válnak, majd szervetlen sók kicsapódása révén csontszövet képződhetik. Mindezt Gottlieb, Kronfeld, Kocsis alkalmilag észlelt gyökérfrakturált emberi fogak röntgen és szövettani leletei igazolták. Hammer kutyák művileg fraktúrált fogait különböző időben szövettani vizsgálatnak vetette alá. Kutyánál a pulpa is élénken résztvesz a gyógyulási folyamatban, feltéve, hogy az odontoblast réteg sejtjei legalább részben életben maradtak. Ilyenkor szekundér odontoblastok képződnek, melyek dentinoid szövetet termelnek. A főszerepet azonban itt is a gyökérhártya felől benyomuló periostalis kötőszövet játssza. Néha egészen hatalmas ún. áthidaló callus képződik és a kutya foga ismét teljesen megerősödik.
