Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

A CARIESINDEXEK ÉRTÉKELÉSE

79

általában nagyobb hibát követünk el teljes mellőzésükkel, mint a túlzott számításbavétellel.

A másik probléma akkor merült fel, amikor egyes kutatók elégtelennek tartották a beteg fogak számolását, tekintettel arra, hogy egy fogon több caries is keletkezhet, ami valóban elég gyakori. Tehát — mint mondották — a szuvas felszíneket kell számításba venni.

Az ezen problémakörre vonatkozó fejlődési folyamat állomásai röviden a következők. Az egyes index-formulák a kórállapot kifejezésére a maradó fogazatban számításba vették :

1. a szuvas fogakat és gyökereket (Morelli),

2. a szuvas és ellátott fogakat (zürichi),

3. a szuvas, ellátott és hiányzó fogakat (Entin, „DMF“, Boedecker, Klein, berni).

Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a fogfelszínek, illetve szuvasodások számításának kívánalma :

1. szuvasodásonként 1 pont, két felszínre terjedőknél 2 pont, koronázott és hiányzó fogért 3 pont (Boedecker),

2. lényegében hasonlóan számol, — de koronázott fogért 4 pontot — a módosított zürichi index,

3. ugyancsak hasonló Klein, Palmer, Knutson indexe, de hiányzó fogért 5 pontot számol (mert a hiányzók javarésze ,,5 felszínes“),

4. Adler, Bruszt és Hradecky összehasonlító vizsgálataikban DF és df felületi indexet vezettek be, azaz a hiányzó fogakat itt figyelmen kívül hagyták. Céljuk volt azonos vizsgálati eredmények valamennyi értékelésének összevetése, végül

5. a berni, ill. módosított berni index a ritkábban megbetegedő felszíneket nagyobb pontszámmal értékeli (2—3—4 ponttal).

A megbetegedés kiterjedésének lehető pontos felmérésében tehát több szempont mérlegelésére van szükség. A hiányzó fogak hovaszámításának kérdése függvénye annak, hogy tejfogakról vagy maradó fogakról s ez utóbbi esetben fiatalabb vagy meglett korosztályról van-e szó. A tejfogak váltódás következtében hiányozhatnak, ezért a caries mérlegén általában nem számoljuk (bár azok a hiányok, melyek sokkal a váltódás normális ideje előtt keletkeztek, számíthatók volnának). A maradó fogazatban viszont bizonyos korhatáron felül a parodontózis fokozatos jelentkezése teszi lehetetlenné a hiányzó fogak számolását. Ez azonban gyakorlatilag nem játszik szerepet, mert a cariesgyakorisági vizsgálatokat — már csak emiatt is — túlnyomórészt fiatal korosztályokon végezzük.

fia a fenti szempontok tetszésszerinti mérlegelése mellett a megbetegedett fogakat számoljuk, ez annyit jelent, hogy egy-egy fogon a támadási pontok számát és a szuvasodás kiterjedését figyelmen kívül hagyjuk. Minden beteg fog 1 egység. Ha viszont a fogak számolása helyett a megtámadott felszíneket, ill. támadási pontokat számoljuk, ezzel sok esetben finomabb differenciákat hozunk napienyre, de nehezítjük az adatfelvételezést, részben a többletmunkával, részben a fenti problémákkal (hiányzó, esetleg koronázott fogak, kiterjedt szuvasodások, ill. tömések, ahol a kezdeti támadási pontok száma bizonytalan).

Ezeken túlmenőleg a technika finomításának kérdése még két vonatkozásban merült fel: 1. a kavitások kiterjedésének és mélységének figyelembevétele és minősítése (Mellanby, Day, Sedwiclc). Minthogy keresztülvitele nehézkes (tömések), de értéke is kérdéses, nem talált követőkre. 2. A felszínek