Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
66 ORSÓS SÁNDOR DR.—BÖLÖNYI FERENC DR. histológiai és röntgenográfiai módszerekkel a rachitiszes és gyógyult állapot közötti különbségeket jól regisztrálhattuk. Vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a diétásán rachitiszessé tett fehérpatkányok fog-elváltozásai visszafejlődnek-e tojáshéj adagolására, valamint hogy a rachitogén diéta és tojáshéj egyidejű adagolása esetén láthatók-e a jellegzetes degeneratív rachitiszes elváltozások. A kísérleti állatokat fenti szerzők négy csoportba osztották. Az I. csoport a Mc. Callum-féle rachitogén diétát kapta gelatina nélkül. (Mc. Callum-diéta : 70 g dara ; 15 g soxhletezett korpa, 1 g NaCl, 3 g CaC03 100 g-ra deszt. vízzel hígítva.) A II. csoport ugyanazon rachitogén diétát kapta, a Mc. Callum-diétában lévő 3 g CaC03-ot 3—10 g tojáshéj-őrlettel helyettesítve. A III. csoportot normál koszton -+- tojáshéj-őrleten tartották. A IV. csoport pedig normál kosztot és hetenként kétszer csukamájolajat, azaz feljavított kosztot kapott. Ezen csoport kontrollként szerepelt. Az egyes csoportokban mindig 10—10 patkányt vizsgáltak. Testsúlyuk 28— 50 g között ingadozott, átlagban 30 g volt. A kísérletek kezdete óta eddig kb. 170 állat került észlelésre. A kísérleti állatok fenti csoportjain Krompecher és mt. szerint a következők voltak megfigyelhetők : I. A Mc. Callum-diétán tartott állatokon kb. 4 hét után középerős rachitis jelei mutatkoztak. Súlyuk a normál koszton lévőkkel összehasonlítva kisebb volt, mozgásuk vontatottabb lett s rövidesen elpusztultak. Metszőfogaikon a rachitisznek a továbbiakban részletesen ismertetendő jellegzetes elváltozásait lehetett kimutatni. II. A Mc. Callum -j- tojáshéjcsoporton az észlelhető, hogy az állatok súlygörbéje a normál koszton tartott állatoké fölött volt. A fogazaton csak egészen enyhe rachitiszes elváltozásokat tudtunk kimutatni. III. A normál koszt + tojáshéj-diétán tartott állatokon tapasztalható a legjobb növekedés és súlygyarapodás, szemben a IV. feljavított normál diétán tartott csoporttal, melynek súlygörbéje a normál + tojáshéjas csoporté alatt volt (1. ábra). E két utolsó csoportban a fogazaton rachitiszes elváltozások nem voltak. A fogak szöveti elváltozásainak kimutatására a következő két eljárás bizonyult legalkalmasabbnak : I. Állcsontok 5%-os salétromsavban történt dekalcinálása, közömbösítés 5%-os lithiumcarbonát-oldattal, kimosás, víztelenítés, chloroform-parafin beágyazás. Ezen eljárással a dentin-állomány, pulpa, valamint a zománcképző sejtek károsodás nélkül feltüntethetők. Az ily módon beágyazott anyagot haematoxylin-eosinnal festettük. Ezen metszeteken különösen a sejt-struktúrát vizsgálhattuk részletesen. 1. ábra. A négy különböző diétán tartott kísérleti 10-es állatcsoport súlygyarapodása. ( Krompecher—Krámli—Lelkes—Vályi Nagy—Szabó után).
