Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
MŰTÉTI ELJÁRÁS 45 A klinikai megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a retromolaris területen a crista mylohyoidea distalis végződésén az esetek jelentős részében kevés izomrost tapad. Azonkívül az itt lévő rostok meredekebb lefutásúak — mert a mélyebben fekvő nyelvcsont testén erednek — mint a kis- és nagyőrlőknek megfelelő helyen tapadó izomrostok, amelyek a magasabban fekvő és a spina mentalisok felé rézsutosan felfelé haladó raphen erednek. Ezek az izomtani .adottságok teszik lehetővé a retromolaris terület protétikai felhasználását. A retromolaris terület protétikai felhasználásának másik — az előbbinél kisebb — nehézségét az okozza, hogy e terület nyálkahártyája is submucosa Tétegétől függően egyénileg különböző vastagságú lehet, s rendszerint alapjával nem feszesen összenőtt, hanem mozgékony. Ez azt jelenti, hogy a szájfenék mozgó nyálkahártyájától, a nyelv mozgásaitól nem független. Bár e mozgás —- a szájfenék normális bonctani adottságai esetén — kis amplitúdójú, mert a nyelv fiziológiás elmozdulásakor a nyelvgyök — amellyel a retromolaris terület határos — elmozdulása sem jelentős. Viszont a nyelv elülső része a nyelvgyöknél mozgékonyabb s így mind ennek, mind e területen a szájfenék és .az állkapcsgerinc mozgó nyálkahártyájának elmozdulási amplitúdója is nagyobb, mint a nyelvgyök területén. Mindez azt is jelenti, hogy a retromolaris területen a nyálkahártya bonctani adottságai protétikai szempontból kedvezőbbek, mint az előtte fekvő, akár a regio submylohyoideának megfelelő részen. Látjuk tehát, hogy a retromolaris terület csont-, izom- és nyálkahártyaviszonyainál fogva az esetek egy részében alkalmas a teljes alsó protézist rögzítő fémnyelű pelotta befogadására. Ezt az állami betegellátó intézetekben az utóbbi öt évben készült többszáz pelottás teljes alsó protézis gyakorlatilag is igazolja. E terület felhasználásával kapcsolatban hangsúlyozottan kell rámutatni a fémnyél fontosságára. Egyrészt ennek alkalmazása teszi csak lehetővé a nyomással szemben rendkívül érzékeny crista mylohyoidea szabadon hagyását, másrészt a fémnyél megfelelő hajlításával, a pelotta csiszolgatása nélkül megszüntethetjük az esetleges decubitust (8. ábra). A klinikai tapasztalat szerint a pelotta alkalmazásának két abszolút bonctani feltétele van. Az egyik : a retromolaris területen az izomtapadás helye, a linea mylohyoidea, ne legyen alig tapinthatóan vonalszerű, hanem •éles csontléccé, valóságos cristává szélesedjék ki, amelyet csak vékony submucosájú nyálkahártya borít. Ez egyúttal ismérve annak is, hogy e terület izomrostokban szegény. A másik : a szájfenék előboltosulása szájnyitáskor ne legyen jelentős és főleg ne terjedjen ki a retromolaris területre. Minden olyan esetben, amikor a pelotta alkalmazásának ezen két nélkülözhetetlen bonctani feltétele hiányzik, indikáltnak tartjuk e terület általunk kidolgozott, s a „Fogorvosi Szemle“ 1953. évi februári számában „előzetes közlemény*‘-ként ábrákkal ismertetett műtéti korrekcióját. A műtét célja és a műtéttel átalakított retromolaris terület bonctani képe A műtéti eljárás célja : 1. a retromolaris terület olyan bonctani átalakítása, hogy alkalmas legyen a pelotta befogadására és ugyanakkor 2. a szájfenék aktív előboltosulásának a megszüntetése vagy legalábbis jelentős csökkentése. Az előbbit a műtét elsőrendű, az utóbbit a műtét másodrendű célkitűzésének tekintjük.
