Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

42 KEMÉNY IMRE DR—VARGA ISTVÁN DR. A szájfenéknek a gerinc occlusalis felszínéhez viszonyított eme hely­zetét a leírt egyéb bonctani jellemzőivel együtt: a száj fenék passzív elő­­boltosulásának nevezzük (4. ábra). A teljes felső és a teljes alsó protézis rögzítésére felhasználható tényezők A teljes felső protézis statikai egyensúlyi helyzetének biztosítására —• feltételezve a mechanikai szempontból kifogástalan fogfelállítást — az adhae­­siót, az alaplemez és a nyálkahártya között keletkezett negatív nyomást, az arc és a pofa mimikái izmainak fiziológiás tevékenységét és az állcsontgerinc, valamint a tuber maxillare retentiós adottságait (megkapaszkodási tényező) használjuk fel. A teljes alsó protézis rögzítésére azonban az anatómiai és fizikai feltételek mások. Nincs meg a protézis széli lezárására alkalmas nyálkahártya és az adhaesióhoz szükséges optimális vastagságú folyadékréteg : nyál. Ezért csak két tényezőt használhatunk fel: a mimikái izmokat és a meg­kapaszkodási tényezőt. Az alsó ajak és a pofa mimikái izmainak a tevékeny­ségét sokkal hatásosabban értékesíthetjük a teljes alsó, mint a teljes felső protézis stabilitásának biztosítására. E cél érdekében képezzük ki a protézis vestibularis, polírozott felszínén a mentális és buccalis izomtámasztékokat, helyezzük az alsó műfrontfogak metszőélvonalát 2—3 mm-rel a rubor labii szintje alá. Ezzel elérjük, hogy szájnyitáskor az alsó ajakpír alatt haladó m. orbicularis oris centralis rostjai, a frontfogak metszőélvonala fölé hajlanak, s ezzel is akadályozzák a protézis vertikális irá­nyú elmozdulását (statikai vonal, 5. ábra). A teljes alsó protézis retentiós megkapasz­kodására azonban kevesebb bonctani lehetőséget találunk az állkapcson, mint a felső állcsonton. Az állkapocsgerinc retentiós adottságai mégcsak meg sem közelítik a felső állcsontgerincet. A tu­berculum alveolare mandibulae pedig, — még ha a retentiós megkapaszkodásra a tuber maxil­­lareval azonos felszíni adottságokkal is rendel­keznék, — protétikailag nem értékesíthető egy­részt a felső határán tapadó plica pterygomandi­bularis, másrészt az alapzatát körülvevő izom­­zat (m. buccinator, m. constrictor pharyngis su­perior pars lingualisa) miatt. A protézis alapzatául eddig általában felhasz­nált állkapocsgerincen kívül van a mandibulán még két olyan terület, amelyeknek bonctani adottságai alkalmasak lehetnek a teljes alsó pro­tézis stabilitásának igen jelentős fokozására. Mindkét területet az állkapocs vízszintes és függőleges ágának belső felszínén, közvetlenül az állkapocsgerinc bázisa alatt és mögött találjuk. Az egyik : a regio submylohyoidea. A másik : a regio retromolaris. A követ­kezőkben e két terület protétikai kihasználásának lehetőségével foglalko­zunk. 5. ábra. Az alsó frontfogak metszővonalának az ajakpir szintjéhez viszonyított hely­zete. (Statikai vonal). A regio submylohyoidea klinikai anatómiája és protétikai értékelése A regio submylohyoidea alatt azt a területet értjük, amely a nagyőrlők­nek megfelelő helyen, a sulcus alveolo-lingualis alatt terül el, s csontos fel-

Next

/
Thumbnails
Contents