Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
42 KEMÉNY IMRE DR—VARGA ISTVÁN DR. A szájfenéknek a gerinc occlusalis felszínéhez viszonyított eme helyzetét a leírt egyéb bonctani jellemzőivel együtt: a száj fenék passzív előboltosulásának nevezzük (4. ábra). A teljes felső és a teljes alsó protézis rögzítésére felhasználható tényezők A teljes felső protézis statikai egyensúlyi helyzetének biztosítására —• feltételezve a mechanikai szempontból kifogástalan fogfelállítást — az adhaesiót, az alaplemez és a nyálkahártya között keletkezett negatív nyomást, az arc és a pofa mimikái izmainak fiziológiás tevékenységét és az állcsontgerinc, valamint a tuber maxillare retentiós adottságait (megkapaszkodási tényező) használjuk fel. A teljes alsó protézis rögzítésére azonban az anatómiai és fizikai feltételek mások. Nincs meg a protézis széli lezárására alkalmas nyálkahártya és az adhaesióhoz szükséges optimális vastagságú folyadékréteg : nyál. Ezért csak két tényezőt használhatunk fel: a mimikái izmokat és a megkapaszkodási tényezőt. Az alsó ajak és a pofa mimikái izmainak a tevékenységét sokkal hatásosabban értékesíthetjük a teljes alsó, mint a teljes felső protézis stabilitásának biztosítására. E cél érdekében képezzük ki a protézis vestibularis, polírozott felszínén a mentális és buccalis izomtámasztékokat, helyezzük az alsó műfrontfogak metszőélvonalát 2—3 mm-rel a rubor labii szintje alá. Ezzel elérjük, hogy szájnyitáskor az alsó ajakpír alatt haladó m. orbicularis oris centralis rostjai, a frontfogak metszőélvonala fölé hajlanak, s ezzel is akadályozzák a protézis vertikális irányú elmozdulását (statikai vonal, 5. ábra). A teljes alsó protézis retentiós megkapaszkodására azonban kevesebb bonctani lehetőséget találunk az állkapcson, mint a felső állcsonton. Az állkapocsgerinc retentiós adottságai mégcsak meg sem közelítik a felső állcsontgerincet. A tuberculum alveolare mandibulae pedig, — még ha a retentiós megkapaszkodásra a tuber maxillareval azonos felszíni adottságokkal is rendelkeznék, — protétikailag nem értékesíthető egyrészt a felső határán tapadó plica pterygomandibularis, másrészt az alapzatát körülvevő izomzat (m. buccinator, m. constrictor pharyngis superior pars lingualisa) miatt. A protézis alapzatául eddig általában felhasznált állkapocsgerincen kívül van a mandibulán még két olyan terület, amelyeknek bonctani adottságai alkalmasak lehetnek a teljes alsó protézis stabilitásának igen jelentős fokozására. Mindkét területet az állkapocs vízszintes és függőleges ágának belső felszínén, közvetlenül az állkapocsgerinc bázisa alatt és mögött találjuk. Az egyik : a regio submylohyoidea. A másik : a regio retromolaris. A következőkben e két terület protétikai kihasználásának lehetőségével foglalkozunk. 5. ábra. Az alsó frontfogak metszővonalának az ajakpir szintjéhez viszonyított helyzete. (Statikai vonal). A regio submylohyoidea klinikai anatómiája és protétikai értékelése A regio submylohyoidea alatt azt a területet értjük, amely a nagyőrlőknek megfelelő helyen, a sulcus alveolo-lingualis alatt terül el, s csontos fel-
