Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
30 A SZAKCSOPORT HÍREI Ki kell emelnem a könyv fejezetei közül az állcsontüreg megnyílásával kapcsolatos részleteket, amik sok elködösített fogalom tisztázásához vezettek. Teljesen egyetértek a szerzővel a foghúzás utáni kikanalazás indikációs területének beszűkítésével, valamint mindazzal, amit az alveolitis kórkép tárgyalásában kifejt. Igen fontosnak látom az utóbbi időben túlzottan elterjedt vésésekre vonatkozó állásfoglalását, midőn a javallatokat pontosan meghatározza és gátat szab a szükségesnél gyakoribb végzésének. Különösen azért értékes a könyv e részlete, mert a vésések kiviteléhez a szakirodalomban szinte páratlanul álló részletes mütéttani utasításokat iktatott be. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a szerző túl határozottan foglalt állást amellett, hogy az injekciós fecskendő dugattyúját mindig vissza kell húzni a vezetéses érzéstelenítés közben. Természetesen ez igen észszerű álláspont az adrenalin okozta szövődmények szempontjából. De nem látom a kérdést teljesen eldöntöttnek mai sterilizálási módszereink miatt. A hepatitis fokozódó elterjedése óvatosságra int e tekintetben, hisz kétséget kizáróan bizonyítottnak látszik, hogy a betegség tekintélyes százalékban éppen injekciós fertőzés következménye. A könyvecske ábrái jól sikerültek, instruktivok és nagy számuk azt mutatja, hogy a Kiadó megértő volt manualis szakmánk nagyobb illusztráció igényével szemben. A könyvről alkotott véleményemet abban foglalhatom össze, hogy a magyar szakirodalom ismét igen értékes munkával gazdagodott. Varga István dr. SZAKCSOPORT HÍREI KINEVEZÉS A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Dr. Adler Péter egyetemi docens, megbízott tanszékvezetőt a debreceni orvostudományi egyetem fogászati klinika tanszékére 1953. december 1-i hatállyal egyetemi tanárrá kinevezte. Beszámoló a szakcsoport tudományos üléseiről Prof. O. Henkel, a jénai Friedrich Schiller egyetem fogászati klinikájának tanára, a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként Magyarországra érkezett. Meglátogatta a budapesti és vidéki fogászati klinikákat, a Továbbképző Intézetet, a Fogszabályozó Intézetet és több kórház és rendelőintézet fogászati osztályát. A Fogorvos Szakcsoportban három előadást tartott a fogorvosi gyakorlatban használt műanyagokról, valamint a részleges protézisekkel végzett harapásemelésről. Előadásainak kivonatait alábbiakban közöljük. 1. A fogorvosi műanyagok felhasználása az álló plasztikában és az arcprotézis készítésénél Az állcsontok és az arc környezetében a sebészi vagy protétikai helyreállítás gyakran szükséges. Azok az okok, amelyek miatt ilyen eljárásokhoz fordulunk, lehetnek : fertőző betegségek, daganatok, vagy baleseti, illetőleg hadisérülések. A tisztán autoplasztikus eljárással végzett helyreállító sebészeti módszerek előnyösebbek. Azonban nem mindig ér célt a sebészet ezzel az eljárással. Bizonyos esetekben alloplasztikus anyagot kell igénybevenni. Ilyen anyagot különböző módon lehet alkalmazni. Az állati anyag gyakran kilökődik, illetőleg felszívódik, viszont a nemes fémek és a porcelán gyakran nehezen szerezhetők be, illetőleg állíthatók elő. Az utóbbi években a fogászatban ismert plexiüveggel jó eredményeket értek el. Az amerikai vizsgálati eredményekkel ellentétben 12 éves megfigyelés alatt sem sikerült rákkeltő hatást megállapítani. Szakszerű előkészítés és sebészi steril kivitelezés esetén a gyógyulás zavartalan. Nem lehet azonban minden beteget ilyen módon ellátni. A fertőzés makacssága, a nagy tumorok recidivahajlama, rossz gyógyulási viszonyok mind ellenjavallják a sebészi beavatkozást. Ilyenkor jogosult az arcprotézis alkalmazása. A fa és papírmaséből készült protézisek már régen idejüket múlták. A kaucsukból készültek holt benyomást keltettek és helyettük már az első világháború során gelatinából kezdtek
