Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
108 BALOGH KÁROLY DR. Budapesti Egyetemi Stomatologiai Klinika közleménye Frissen betört foggyökér eltávolítása írta: BALOGH KÁKOLYdr. Gyakran képezi vita tárgyát fogorvosok és szájsebészek között az, hogy a frissen betört foggyökér rögtön eltávolítandó-e vagy bizonyos esetekben elhalasztható a gyökér eltávolítása. A kérdés felvetése és megbeszélése mind a beteg, mind az orvos szempontjából szükséges, mert egyrészről az eredményesebb és egyszerűbb gyógymódok alkalmazásával a beteg érdekét szolgáljuk másrészről ezeknek a gyógymódoknak olyanoknak kell lenni, hogy a fokozott felelősséget az orvos a legkisebb rizikóval vállalhassa. Elsősorban azt kell bírálat tárgyává tennünk, hogy mely érvek szólnak a frissen betört foggyökér azonnali eltávolítása mellett. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a megkezdett műtét mielőbbi, — mondhatni sürgős — befejezése az egyetlen helyes gyógyító módszer. Ezt kívánja a beteg és az orvos érdeke is. Klinikai tapasztalat és szövettani vizsgálat egyformán azt bizonyítják, hogy a gyökér bennhagyása zavarja a sebgyógyulást és gyakran heves utófájdaímak között, — előbb vagy utóbb — gyulladást (ostitist, periostitist) okozhat. Miután legtöbbször fertőzött fogakat, illetve gyökereket távolítunk el, ezért tünetmentességre vagy éppen a gyökér csontos eltokolódására nem számíthatunk. Az csak kivételesen fordul elő, hogy egyes nem fertőzött gyökérrészletek tünetmentesen maradnak éveken át, amit például impaktált vagy retineált foggyökér részek (csúcsfraktúrák) bennhagyása esetén szoktunk látni. Ehhez hasonló klinikai kép alakulhat ki olyankor is, amikor még csak a fogbélre lokalizált gyulladás (pulpitis) esetén történt a fraktura. Ilyenkor szövődményes gyulladás a gyökér bennhagyása miatt ritkábban támad. Ezért is fontos az extractio előtti kórisme Nézzük most már milyen érvek szólnak vagy legalább is milyen érveket szoktak említeni a frissen betört foggyökér eltávolításának elhalasztása mellett. Szokták említeni, — a traumatológiából átvett elvhez hasonlóan, — hogy a gyökér csak hat-nyolc órán belül távolítható el a betörés után, mert ezen idő elteltével a seb subakut gyulladás stádiumába kerül, amikor már nem kívánatos újabb műtéti beavatkozás. Ez az álláspont a Friedrich-féle sebkimetszéssel történő sebegyesítés varrásra vonatkozik, amit a szájsebészetben ilyen mereven nem alkalmazunk. Ez az álláspont azért sem helytálló, mert az eltávolítandó gyökér rendszerint fertőzött és az extractiós sebet különben sem szoktuk varrattal egyesíteni. Viszont magának a gyökérnek vagy környékének fertőzöttsége a gyökér eltávolításának nem képezheti ellen javallatát, mert hiszen heveny gyulladás esetén (periostitis, phlegmone) gyakran távolítunk el fogakat, illetve gyökereket, a gyógyításnak mintegy elengedhetetlen feltételeként. Az elhalasztás mellett érvelők említeni szokták azt is, hogy amikor a beteg a szájsebészeti rendelés végén jelentkezik, az orvosnak már nincs ideje a műtét nyugodt elvégzésére, illetve a foggyökér eltávolítására. Vidéken még rosszabb a helyzet, mert a betegnek esetleg messzebbről kell bemennie a szájsebészeti rendelőbe. Ezek kétségtelenül komoly érvek, amelyek részben szervezési hibából származnak. Gyakran előfordul az is, hogy a beteg nem jelentkezik a kitűzött időben a szájsebészeti rendelésen, hanem csak akkor, amikor a fájdalmak, gyulladás erre kényszerítik. A beteg hibájából történő késői jelentkezés elkerülése szempontjából szükséges volna egy cédulára röviden
