Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
KÖNYVISMERTETÉS 93 К ö NYVIS MERTETÉS Prof. G. Fischer: Normale und pathologische Biologie des Zahnsystems. E. Schmidt Verlag, Berlin, 442. oldal, 250. ábra. A munka a következő fejezetekre oszlik. A pulpa, a dentin, a fogbélüreg tájanatómiája, a fogbél és zománc, a gyökérhártya, a cementszövet, a csontos fogmeder, a vérellátás, a fogszövet életmegnvilvánulásai és gyakorlati következtetések. Fischer professzor munkájában az egész fogazati rendszert, életjelenségeit és védekező megnyilvánulásait foglalja össze kutatásai alapján. Megmutatja, hogy milyen szoros kapcsolat van a fogazat és az egész test között és miként hatnak egymásra az életjelenségek a vérkeringés közvetítésével, milyen nagyok a fogbél és fogágy szöveteinek ellenálló erői. Fejtegetéseit igen nagyszámú, nagy hozzáértéssel készült szövettani metszetével igazolja. Ő maga előszavában, mint egész életének munkásságát megkoronázó müvet jellemzi saját könyvét. Úgy a kutató, mint a gyakorló számára utat. mutat ez a könyv abban az irányban, hogy hozzásegít ahhoz a szemlélethez, mely a szervezetet egységes egésznek tekinti. A könyv kiállítása, tartalmi értékének méltó keretet ad. Varga István dr. LAPSZEMLE O. Loebich: Das Gefüge von Goldqussarbeiten. (Aranyöntvények szerkezete. D. Z. Z. 1953. Nr. 20. 1149. Az öntvények szerkezete elsősorban az ötvözet összetételétől függ, de befolyásolja az is, hogy az olvadék milyen gyorsan hül le. Az öntvény két kerülendő hibája a durvaszövetüség és az inhomogenitás. Kívánatos, hogy a fogászati nemesfémöntvény finomszövetű legyen, mert az ilyen fogmü szilárdságtani tulajdonságai kedvezőbbek, mint a durvaszövetűé. Az inhomogén öntvény hajlamos az elszíneződésre. Az inhomogenitás oka lehet az, hogy az olvadékból kiváló csirák kezdetben aranyban dúsabbak, mint a kristályosodás későbbi szakában. Ez a mikroszkóp alatt is látható ; az inhomogén öntvény szerkezete faágszerü (dendrites) lehet, a különböző összetételű rétegek egymástól elkülöníthetők. A szerző, a pforzheimi Degussa Művek metallografiai laboratóriumában végzett vizsgálatai alapján a durvaszemcsézettség és inhomogenitás két okára mutat rá : az öntőforma túlmelegítésére és az olvadék túlhevítésére. A beágyazó anyag, illetve öntőforma optimális előmelegítése 500—700 C fokon történjen 30' keresztül. Az olvadék túlhevítési időtartama az olvadás pillanatában 0. Kedvező, ha ezen pillanattól számítva 5—15"-en belül történik az öntés. Kedvezőtlen eredményt ad a nemes fémeknek az acélolvasztáshoz használatos módszerrel végzett öntése. A megfelelő előmelegítés és nem túlzott idejű túlhevítés finom szövetű öntvényt eredményez, az inhomogen it ás megfelelő hőkezeléssel (homogenizácio) leküzdhető, illetve csökkenthető. Huszár György dr. Ulrich Rheinwald : Beiträge zur Elektrobiologie der Mundhöhe. (Adatok a szájüreg elektrobiológiájához.) Deutsche Zahn-Mund und Kieferheilkunde, 1953. Nr. 18. 265. о. A szájüregben lejátszódó körfolyamatok jelentős részének ismeretlen az aetiológiája. Az ismert kórokok között fontos szerepet játszanak a fogászatban használt anyagok, mint a fémek, műgyanták és a prothetikában használt egyéb anyagok. Ezen anyagok a lokális elváltozásokon kívül a szervezet egyéb részeiben is létrehozhatnak patológiás folyamatokat. A szerző caries vizsgálataival kapcsolatban egyes esetekben igen magas elektrochemiai potenciáldifferenciákat észlelt a szájban, ami alátámasztaná a caries keletkezésének korróziós elméletét. Ezen feszültségkülönbségek egyéb körfolyamatokban aetiológiai tényezőként való szerepeltetése kézenfekvőnek látszott. A szájban színfémek nem fordulnak elő, hanem azoknak ötvözetei (Au, Ag, G'u, Pd, Cd). Az ötvözetek eíektródpotenciálját a nem nemes fém alkotórész határozza meg. A fogban lévő fémtömés részben a nyállal, részben a szövetnedvekkel is érintkezik, melyeknek ionkoncentrációjuk különböző, a fémtömés mint koncentrációs elem szerepel és a nyál-szövetnedv kötözött potenciálkülönbséget hoz létre.
