Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-01 / 9. szám
A PO.STEXTRACTIÖS VÉRZÉSEK ÉS AZOK GYÓGYKEZELÉSE 265 sövény, urether és a bélrendszer erei, a száj üregben pedig a palatinális erek nagy része), sérülés esetén aránytalanul hosszabb ideig véreznek, mint a felszínre merőlegesen futó, és így több szövettel körülvett erek. 2. Az ereket körülfogó szövetek elaszticitása. Minél ridegebb az a szövet, melyben a sérült ér fut, annál kisebb lesz a sértési nyílásra kifejtett nyomóhatás, az úgynevezett szöveti tensio. Az erekből a szövetekbe kilépő vér jelentősen fokozza azt a nyomást, melyet a szövetek normális körülmények között is az érre gyakorolnak (úgynevezett szöveti tensio). Amennyiben az ereket nagyobb tömegű szövet veszi körül, úgy az érpályából kilépő vér a szöveti réseket kitölti és így a szöveti tensiót nagymértékben fokozza. Ha azonban az érfal és a külvilág között csak kevés szövet helyezkedik el vagy az érfal közvetlenül érintkezik a külvilággal (pl. extractio után az alveolus erei), úgy az érpályából kilépő vér nem maradhat meg a szövetek között, hanem elömlik a külvilág felé. Ennek természetes következménye az, hogy a szöveti tensio fokozódása, tehát a spontán haemostasis egyik legfontosabb tényezője kiesik. Vascularis factorok csoportjába tartoznak : 1. az erek structurája. Minthogy az ereknek a sérülésre bekövetkező contractio ja és retractió ja elastikus és muscularis borítékuktól függ, következik, hogy minél elastikusabb és izmosabb a faluk, annál jobban contrahálódnak és retrahálódnak. A contractio és retractio szerepe a haemostasisban elsőrendű fontosságú : a sértett ér lumene és sértési nyílása a körkörös és hosszanti összehúzódás következtében jelentősen csökken, így csökken benne a keringés is, tehát csökken a vér kiáramlása, így az érpályából kilépő vér hosszabb ideig képes az ér sértési nyílásának közelében megmaradni (ugyanis a véráramlás nagymérvű meglassúbbodása következtében fellépő kifejezett hypotonia kedvez a már kiáramlott vér helybenmaradásának), így az alvadás folyamata végbemehet. Amennyiben retractio és contractio nem következik be, úgy a már alvadásnak indult vért a folyamatosan kiáramló vér állandóan a külvilág felé tolja ki, így az alvadás folyamata nem fejeződhet be. Meg kell említenünk, hogy a sérülésre bekövetkező contractio és retractio csak 8—10 percig tart, utána az érpálya lumene restituálódik, azaz az intraVasalis tensio helyreáll. Normál körülmények között ez az idő elegendő a Véralvadás komplettizálódásához : tehát a véráramlás helyreállása után már ellenálló alvadék zárja el az ér sértési nyílását. Ha viszont a vér alvadása ezen idő alatt nem következik be, úgy a véráramlás újbóli megindulása után a vérzés recidivál. 2. A sértett intima befordulása és rozetta módjára történő elcsavarodása szintén az ér lumenének szűkítéséhez, tehát az intraVasalis keringés csökkenéséhez, esetleg megszűnéséhez Vezet. Ahhoz, hogy a vérzés csillapodása tökéletes legyen, szükséges, hogy az extra-, intravasculáris és vasculáris tényezők kifogástalanul összemúködjenek. Hiába normáhs a véralvadás, ha a sértett ér nem contrahálódik és retrahálódik és hiába működnek közre a legtökéletesebben a haemostasisban az extravasculáris és vasculáris factorok, ha a Vér alvadása gátolt. Extractio után vérzés indul meg az alveolusból és a gingivából. A gingiva elastikus szövet, megfelelő szöveti tensiónal is rendelkezik és a benne futó erek normális körülmények között jól képesek contrahálódni. Ezzel szemben az alveolus rigid szövet, sem szöveti tensiója, sem elasticitása nincs, a benne futó erek válasza a sérülésre minimális. Az extractiós sebből meginduló vérzés folyamán az erekből kilépő vér részben az extractiós sebben gyülemlik fel, részben a külvilág (szájüreg) felé ömlik el. A gingiva sérülésénél megfelelő mennyiségben szabadul fel activ szöveti kinase, mely részben a gingivális, részben az alveoláris vérrel keveredik, így az alvadás folyamata megindul. Az extractiós sebben megalvadt vér nyomást fejt ki az alveoláris erekre, illetve ezeknek a felszínre merőlegesen futó sértési nyílására, így pótolja a szöveti elasticitást és tensiót. Az alveoláris erekre ilyen módon kifejtett nyomás íehetővé teszi, hogy a vér ezekből az erekből ne ömöljön el a külvilág felé, hanem a már képződött alvadék alatt stagnálva, maga is megalvadjon. Mechanizmus révén a vérzés már rövid idő alatt megáll. 18 Fogorvosi Szemle — 2
