Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

1

42

PÓR LÁSZLÓ DR,

fogazatai egyén, akinél nagyobb méretű lecsiszolódást a fogakon nem észleltem. A többi eredménytől eltérő ebben az esetben az. hogy az alsó hetesek nagyobbak a hatosoknál.

7.44

8

8

7.25

11.68

7

7

11.90

61.10 1 61.86

12.86

6

6

12.61

56.23 1 56.69

6.00

5

5

6.85

4,493

5.93

4

4

5.84

4.549

4.493

7.31

3

3

7.09

4.549

4.169

cm3

4.33

2

2

4.33

cm3

4.135

5.55

i

1

5.99

17.346 cm3

61.10

61 86

Összesen 17.346 cm3

az alsó, felső állcsont fogainak

térfogata.

2.85

i

1

2.86

3.79

2

2

3.98

6.47

3

3

6.15

4.135

5.26

4

4

5.17

4.169

cm3

6.18

5

5

6.39

cm3

11.40

6

6

1,1.53

11.89

7

7

12.25

8.39

8

8

8.36

56.23

56Í69

g liiganyegyenértéksúly

A bal arcfél fogazatának túlsúlya kismértékű. Az egyes fogak egymáshoz való viszonyát térfogat szempont jából ábrázolva és a kapott értékeket összekötve, a következő görbét kapjuk :

Bal arcfél fogai :

1. ábra. A hatos és hetes fogak között az értékjelző görbék minden esetben keresztezik egymást.

A következő leletet nagyfokú, de szimmetrikus abrazió jellemzi. A közepesnél erősebb fogazatú egyén. Mint látjuk, az előbbi esettől eltérően, itt a második nagyőrlők kisebbek az első nagyőrlőknél. Igen kifejezett baloldali térfogattöbblet észlelhető, ami abban nyilvánul meg, hogy az utolsó moláris egy-két mm-rel közelebb kerül a felhágó szárhoz. Egy g higanynak megfelelő térfogatkülönbség alatt ezen tünetet biztosan már nem észlelhetjük.

A mérések eredményéből megállapítható volt az, hogy a fogazat összköbtartalrpa hozzávetőlegesen 16—22 cm3 között ingadozik, aszerint, hogy ’mikrodoncia, makrodoncia áll-e fenn, vagy pedig közepes fogazatú egyénről van-e szó. Mint látjuk az előbbi eredményben a bal felső hatos 16.90 g eredményt adott. Általában egy felső hatos térfogathiganysúlya 12-től 19—20 g-ig ingadozhat. Általam mért legnagyobb felső hatos 18.80 g súlyú volt. A felső állcsont fogazata nagyobb térfogatú az alsóénál.