Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
20 REHÁK RUDOLF DR. ÉS TRI ETSCH BÉLA DR. eláll. Ezért inkább kivehető protézisekkel igyekeztek az ifjúkori foghiányokat pótolni. De ez a megoldás sem jobb, mert ilyenkor kapocsártalom lépett fel. Azok a súlyos károsodások, amelyeket akár fix, akár kivehető régi rendszerű helyfenntartóktól láttunk, adta azt a gondolatot, hogy Kemény-féle retenciós (kapaszkodó) protéziseket alkalmazzunk. Az eljárás alapgondolata, hogy az elhorgonyzással ne a még teljesen ki sem fejlődött fogakat terheljük, hanem a lemez rögzítésére, az állcsontok retenciós adottságait használjuk fel. Ilyen esetekben leghelyesebb a dentoalveolaris kapcsok alkalmazása. Tapasztalataink szerint ez a módszer az eddig ismerteknél jobban és a szövetek károsodása nélkül rögzíti a helyfenntartó protéziseket (4. ábra). Ugyancsak meg kell említenünk a retenciós protézisek kifogástalan kozmetikai hatását. Az elülső fogakra helyezett látható fémkapcsok, különösen serdülő korban levő leányoknál, sokszor pszichikus gátlásokat okoztak, úgyhogy iskolatársaik gúnyolódása miatt legtöbbször vonakodtak ilyen protéziseket viselni. A retenciós (kapaszkodó) protézistjó rögzítettsége és tökéletes kozmetikai hatása miatt szívesen viselik. A helyfenntartők alkalmazása, az újabban előtérbe lépett gyógyító-megelőző eljárásoknak egyik példaképe. Piciny, 5—8 éves gyermekeknél inkább tejfoggyűrűkre szerelt drótszerkezetek, serdülő korban (12—15) pedig retenciós protézisek készítése javasolt. A helyfenntartók alkalmazására eddig alig került sor, a kar társak megértő együttműködésétől várjuk, hogy ez a módszer, szocialista fogorvosi ellátásunk egyik jelentős tényezőjévé váljék. Összefoglalás A helyfenntartók alkalmazása fogorvosi gyógyító-megelőző tevékenység. Profilaktikus jelentősége rendkívül nagy, mert számos fogazati anomália kifejlődését meggátolja és így hosszadalmas és fáradságos kezelést megelőz. Piciny, 5—8 éves gyermekeknél inkább tejfogakon koronákra és gyűrűkre szerelt drótszerkezetek, serdülő korban(12—15 év)pedig retenciós protézisek készítése javasolt. A helyfenntartók alkalmazása mind a fogszabályozó, mind a gyermekfogász, mind pedig a protétikus számára együttműködési lehetőséget jelent. CIKKÍRÓINKHOZ! A szerkesztőségnek igen sok felesleges költséget (posta, papír, stli.) és munkát okoz, hogy a szerzők cikkeiket nem nyomdaképes állapotban, ill. alakban és hiányosan küblik be. Ezért újólag azzal a kéréssel fordul a szerkesztőség a cikkírókhoz, hogy a jövőben a következő előírásokat tartsák be : 1. Szabványos gépírópapirosnak egyik oldalára gépeljék a cikket „kettes” sortávolságban. 2. Magyaros helyesírással írják a közhasználatú idegen szavakat. (Pl. oxigén, kloroform, disztális, rezekeió, stb.) 3. A gépelési hibákat javítsák ki, mert a nyomda csak azt a korrektúrát csinálja meg ingyen, ami az ő hibájából eredt. A kézirat hibái javításáért díjazás jár. amit a szerzői tiszteletdíjból fogunk levonni. 4. A cikkek terjedelme nem lehet több, mint legfeljebb 10 géppel írt oldal, (ábrákkal együtt). 5. Az ábrákat külön borítékban kell mellékelni és külön lap papíron az ábraszöveget. ti. 4-5 soros összefoglalást kell 2 példányban mellékelni külön lapokon. A szerző neve, a cikk címe az összefoglalásokon is szerepeljen, mert ezeket fordítóknak adjuk ki, s a címet is le kell fordítani. A nem nyomdaképes alakban beérkező cikkeket a szerkesztőség a jövőben tartalmi elbírálásban sem részesíti és természetesen nem is közli. A SZERKESZTŐSÉG
