Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
KITKA SZÁJÜRI DAGANATOK 15 Az eo. gr. patogenezise teljesen tisztázatlan, mert még azt sem tudjuk, hogy az eosinophil sejtek lokálisan szaporodnak-e meg, vagy pedig a keringő vérből telepednek le.Van, aki rendszerbetegség monosymptomás alakjának tartja. Ennek azonban ellentmond az, hogy — mint a mi esetünkben is — a vérkép rendszerint normális. Mi még véreosinophiliát sem találtunk, az eosinophil sejtek a vérben csak a 2%-os értéket mutattak. Csontvelő-vizsgálatot is végeztünk, amely szintén nem mutatott eltérést. Van olyan felfogás is, amely szerint az eosinophil sejtek lokálisan szöveti felhalmozódása allergiás reakció valamilyen testidegen anyaggal szemben. Ezt a feltevést alátámasztani látszanak azok a közlemények (Zoltán, Ormos), amelyek arról számolnak be, hogy egyes rákos daganatokban az eosinophil szemcséjű fehérvérsejtek nagymérvű felhalmozódását találták, legnagyobb tömegben az ép és kóros szövet találkozási helyén, de magában a rák strómájában is. Ezekben az esetekben sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi az eo. sejtek jelentősége. Annyi bizonyos, hogy az eo. sejteknek, a szervezetbe jutott idegen fehérjék megkötésében van nagy szerepük. A rákokban mindig van a szervezetre káros idegen fehérje és így talán azok közelítették meg az igazságot, akik az eo. sejtek lokális megszaporodásának okát a fehérjék által kiváltott allergiás reakcióban keresik. Egyébként a betegség prognosisa jó, műtéti feltárás és a csontpusztult terület kitakarítása után zavartalanul gyógyul. * * * Az osteochondromáknak leggyakoribb előfordulási helyei a hosszú csöves csontok végei, az Ízületek körül. Az osteochondromák keletkezésének magja a chondroma solitarium, a porcdaganat. Aszerint, hogy milyen jellegű kötőszövet burjánzása indul meg a chondromában, alakulnak ki a különböző alakjai: a fibro-, myxo-, osteo- és angiochondromák. Több kutató foglalkozott az osteochondromák fejlődési fokozataival. Egyes szerzők a chondromák keletkezését az epiphysisporcnak intrauterinalis fejlődési, illetve csontosodási zavaraival hozzák összefüggésbe. Ezzel a most csak érintett elmélettel talán megmagyarázva láthatjuk azoknak az osteochondromáknak származását, amelyek az Ízületek közelségében fejlődnek. De kérdés, hogy mi módon keletkezik az olyan ritka lokalizációjú daganat, amelyet nekünk volt alkalmunk megfigyelni és operálni. 15 éves fiúnak buccájában képződött tekintélyes nagyságú osteochondroma, amelyet csak vékony kocsány fűzött a mandibulához, úgy, hogy az extramandibularisan kifejlődött daganat inkább a pofának, mint a mandibulának volt daganata. A száj üreg osteochondromáinak keletkezését is csak oly módon tudjuk megmagyarázni, mint mindazokon osteochondromák származását, amelyek nem predilekciós helyeken képződnek. Egyes szerzők az ébrényi csíraelszóródás mellett foglalnak állást, mások a metaplastikus eredetet , tartják valószínűnek, a mindenütt jelenlevő mesenchyma alakulna át porccá és csonttá. Ezt az átalakulást kiválthatja minden olyan behatás, amely a sejtek életkörülményeinek megváltozásával jár, így például idült gyulladás is. 7. ábra. A kiirtott oHeochondromáról készült röntgenfelvételen a daganat nagyobbik ré zében finom csontgerendahálózal látható amely ponto-tan megfelel a szivacsos csontállomány képének.
