Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
RITKA SZÁJÜRI DAGANATOK 13 A buccából próbakimetszéssel nyert daganatos szöveteknek a górcsövi vizsgálata azonban nem várt eredménnyel végződött, mert a daganatot Antal, kórházunk patológus főorvosa, adamantinomának minősítette. Mint ritka érdekességű esetet Baló professzornak is bemutattuk és miután ő is megerősítette a diagnózist és pár nap múlva magából a csontból kiirtott daganat is adamantinomának minősült, nem volt többé kétséges, hogy azzal a ritka, észttel állunk szemben, midőn az adamantinoma infiltrativ módon növekszik és elhagyva az állkapocs csontos medrét, a környező lágyrészekbe is beszüremkedő daganattá válik. A patológusok a daganatot szövettanilag jó-, de klinikailag rosszindulatúnak tartották. Tapasztalat szerint azonban az adamantinomák malignitása csak helyi kiújulásokban nyilvánul, áttéteket, cachexiát sohasem okoz, ezért a daganatot oly módon irtottuk ki, hogy az állkapocs folytonosságát nem szakítottuk meg. Műtét után sugárgyógymódot nem alkalmaztunk, mivel a Rádiumkórház (Ródé főorvos) véleménye szerint a sugárkezeléstől ez esetben eredményt nem várhattunk. A műtétet kb. másfél éve végeztük, recidiva jelei eddig nem észlelhetők. * * * Egy másik, ugyancsak ritka klinikai elváltozással járó adamantinoma-esetünket azért ismertetem, mert jól szemlélteti előbbi megállapításunkat, hogy az adamantinoma malignitása csak helyi jellegű. Ebben az esetben a csontállománynak olyan ritka nagy kiterjedésű pusztulását láttuk (2. ábra), amilyent a valódi rosszindulatú daganatok — rákok, sarkomák — eseteiben sohasem észlelünk. A daganat kiterjedt mindkét oldalon a mandibula egész vízszintes és felhágó ágára, beleértve a mentumot is. Az egyik oldalon a caninustól kezdve az azonos oldali mandibulafél vízszintes és felhágó ágát úgyszólván teljesen elroncsolta. Ilyenfokú csontpusztulást más, rosszindulatú daganatok eseteiben azért nem láthatunk, mert amíg ilyen mérvű pusztulás kifejlődhetnék, az áttétek és a kaheria elpusztítja a beteget. * * * Móczár egyik továbbképző előadásában a szájüreg daganatainak jól áttekinthető rendszerét ismertette. A gyulladásos daganatok csoportjában megkülönböztetett specifikus granulomás daganatokat, ilyenek : a tuberculoma, syphiloma, aktinomykoma; a nem specifikus daganatok közé sorolta a mindnyájunk által jól ismert granuloma simplex és epulis granulomatosa kórképeket, valamint a már sokkal kevésbbé ismert eosinophil granulomát is. Ez utóbbinak különösen ritka és érdekes esetét ismertetem A csontban előforduló eosinophil granulomának (eo. gr.) magyar irodalma egyáltalán nincs, a külföldi közlések is csak kis számúak. Hazánkban az eo. gr.-val csak Thoroczkay bőrgyógyász foglalkozott, de ő is csak dermatologiai szempontokból, a bőrklinika egy, a bőrben keletkezett esetével kapcsolatban. Természetesen a bőr eo. granulomája. sem histologiai szerkezetében, sem klinikai viselkedésében nem hasonlítható a csont eo. granulomájához. Az eo. gr. egyike a legritkább kórképeknek. Viszonylagosan a bőrben a leggyakoribb. De a csontrendszeri előfordulása szerint is sorrendet lehet felállítani : leggyakoribb a kéztőcsontokban, majd a medencecsontokban, bordákban, csigolyákban, csöves csontokban, koponyacsontokban és legritkább a mandibulában (a maxidéban eddig még nem észlelték). Érdekes véletlen, hogy hosszú évek is eltelnek, amíg egy eo. gr. az állkapocsban kórismézésre kerül, a mi esetünkkel majdnem egyidőben azonban Frankl-rvak is volt hasonló esete.
