Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
FOGHÚZÁSOS UTÖFÁJOALOMRÖL 53 ■ellátja, hanem a láthatatlan, nagyon sokszor csak hajszálvékonyságú csontrepedések. A kezdetben még röntgennel is alig kimutatható csontrepedés körül körülírt ostitis keletkezik és a fájdalmat az a gyulladásos hyperaemia okozza, amely ilyen esetekben mindig kifejlődik a szűk csontcsatornákban futó vérereket körülvevő finom laza kötőszövetben. A zártfalú csontos üregben a szöveti nyomás annyira fokozódhatik, hogy a legerősebb fájdalomcsillapítók is hatástalanok maradnak. A fájdalom enyhülése csak akkor következik be, ha az állcsontban a nagy feszítő nyomás kezd csökkenni, vagyis mikor a sequestráció megkezdődik. E sorok elején tett megállapításomat most már megvilágítva, láthatjuk: ha az excochleaciót akkor végezzük, midőn a sequestráció még nem kezdődött meg, a beavatkozás teljesen felesleges lesz, mert a fájdalom mindaddig nem szűnik meg, amíg az elhalni készülő csontok az ép csonttól való elkülönülése meg nem kezdődik, vagyis amíg a szöveti nyomás nem csökken. Ha pedig az alveolus üregét akkor kaparjuk ki, midőn a sequestráció már befejeződött (vagyis amikor a szöveti nyomás már csökkent), a beavatkozás nem lesz sürgős, mert a fájdalom már megszűnt. De ez a beavatkozás sokszor el is kerülhető, mert a sequesterek maguktól is kilökődhetnek, vagy egy csipeszszel eltávolít hatók. Az is előfordul, hogy a levált csontrészek olyan kicsinyek, hogy a spontán eltávolodásuk észre sem vehető. Látjuk tehát, hogy az alveolus kikaparásának az az indokolása, hogy a trombus inficiálódik és a fájdalmat ez okozza, a ritkább esetek közé tartozik. Nem vonjuk kétségbe, hogy ilyen eset is lehetséges, de az bizonyos, hogy sokkal kisebb számban, mint ahányszor erre hivatkozással beavatkozás történik. Ha a trombus fertőződése tényleg olyan gyakori lenne, mint ahogy azt feltételezik, akkor a metszőfogak extrakciója után ugyanolyan gyakorinak kellene lenni az utófájdalmaknak, mint a molarisoknál, mert a száj baktériumflórája mindenütt jelen van, a frontfogaknál éppen úgy, mint a molarisoknál. Mivel azonban a frontfogak eltávolítása után fájdalom úgyszólván sohasem jelentkezik, a trombusfertőzés megállapítása a legtöbbször csak elméleti alapon történik. Ez az oka annak, hogy foghúzásos utófájdalom esetén osztályunkon olyan ritkán excochleálunk. Igyekezetünk csak oda irányul, hogy a beteget átsegítsük azon a pár fájdalmas napon, amíg a sequestráció folyamata megindul. Ezt megfelelő és a gyakorlatunkban jól bevált fájdalomcsillapítókkal érjük el. Ezenkívül osztályunkon a foghúzásos sebbe mindennap a seb nagysága szerint egy vagy két penicillinplombot helyezünk. A penicillinplomb használatával a megrepedt csont körül kifejlődött ostitis tovaterjedését akadályozhatjuk meg. Nagyon jó hatást látunk még a röntgenbesugárzástól is, amelyet szükség szerint 2—3, esetleg 4 egymás után való napon végeztetünk. A röntgenbesugárzásnak fájdalomcsillapításra való igénybevétele empirián alapszik, mert még ma sem tudjuk, hogy az idegben, vagy az ideg környékén történik^e olyan változás, amely a fájdalomérzet csökkenését okozza. Annyi azonban bizonyos, hogy röntgenbesugárzásokkal a fájdalmas napok számát megrövidíthetjük. Összefoglalás Cikkében részletesen kifejti, hogy a foghúzásos utófájdalmak kiváltásában nagyon sokszor a foghúzások alkalmával bekövetkező csontsérülések játsszák a főszerepet. Nem is a látható sérülések a veszélyesek, mert ezeket az orvos már az extrakció alkalmával rendszerint elintézi, hanem a láthatatlan, nagyon sokszor csak hajszálvékonyságú csontrepedések. A kezdetben még röntgennel is alig kimutatható csontrepedés körül körülírt ostitis keletkezik és a fájdalmat az a gyulladásos hyperaemia okozza, amely ilyen esetben mindig kifejlődik a szűk csontcsatornákban futó vérereket körülvevő finom laza kötőszövetben. A zárt falú csontos üregben a szöveti nyomás annyira fokozódhatik, hogy a legerősebb fájdalomcsillapítók is hatástalanok maradnak. A fájdalom enyhülése csak akkor következik be, ha az állcsontban a nagy feszítőerő kezd csökkenni, vagyis mikor a sequestráció megkezdődik.
