Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

48

LEPSICS PÁL

zítés által. A hajót nem vasrudakkal, hanem lánccal, vagy kötéllel kötik ki és ezáltal biztosítják a helybenmaradását, illetve bizonyos korlátok között mozgási lehetőséget adnak neki. A láncos összeköttetés csak korlátozott lehetőséget ad általában a helyváltoztatásra és úgy vélem, ha a protétikában is alkalmazzuk ezt a módszert, úgy sikerülni fog a protéziseket a maradékfogazathoz láncolni anélkül, hogy a maradékfogazatot a károsodás veszélyének tennénk ki. A »Lánckapocs« a protézist nem rögzíti mereven a támfoghoz, hanem »szabad-rögzítés«-hen — Lörinczy nomenklatúrája szerint — helyben tartja. A merevrögzítéssel szemben »lazarögzítésnek« nevezem ezt az elhorgonyzást.

Milyen esetekben indikált a »lánckapocs« használata:

1. egyoldalon sor végén álló fogon (főleg alsón);

2. ferde tengelyállású fogakon, illetve ha a processus alveolaris lefutási iránya nem párhuzamos a kapocstartó fog tengelyével (alsó és felső fogsoron egyaránt);

3. mozgó fogakon mindkét fogsorban.

Kontraindikált a használata:

Ha a felhasználandó fog nem alkalmas alakjánál fogva kétkarú kapocs viselésére és megkoronázása nem lehetséges,.

A lánckapocs leírása.

Rugalmas drótból, vagy jól önthető puha, rozsdamentes fémből kétkarú kapcsot készíthetünk olyképpen, hogy a kapocskarok a fog legdomborúbb részét öleljék át. Egyedülálló fogon a kapocskarok majdnem összeérhetnek, hogy körkörösen fogják a fogat. Ezzel megakadályozhatják a fogról való lecsúszását horizontális síkban. A kidolgozott és a modellfogra felillesztett kapocsra, illetve kapocstestre 1 mm-es huzalból hurkot forrasztunk úgy, hogy annak lumene cca. 2 mm legyen" Ez az első láncszem (1. 1. ábra) A második láncszemet úgy képezzük, hogy ebbe a szembe befűzünk ugyancsak 1 mm-es drótot és annak két végét összecsavarjuk mindaddig, amíg a hurok a kívánt

1. ábra.

nagyságot (2—4 mm) eléri. Ha három láncszemet kívánunk alkalmazni, akkor ezt a. második — előbb említett összecsavart drótot függetlenül készítjük el a kapocstól és a két alkatrészt egy kis karikával kötjük össze. Ezt a karikát nem kell összeforrasztani, mert a használatban nem nyílik ki (1. 2. ábra). Az összecsavart drót képezi tulajdonképpen a kapocsszárat, melyet polimerizálás, vagy vulkanizálás által rögzítünk a protézisben.

A kapocs mozgási területe attól függ, milyen nagyok a hurkok, mennyi elmozdulást engednek egymásban. Ha nagy mozgási szabadságot kívánunk biztosítani a protézisnek, pl. erősen mozgó fogak, vagy ferdetengelyállású fogak esetében és arra