Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
A NYÁLMIBIGYEK VTJKÉPLETEINEK RÖNTG KNDIAGXOSZTIКА.ТЛ 149 KÜLFÖLDI CIKK A moszkvai Stomatologiai Intézet (igazgató : G. N. Beleckij) szájsebészeti tanszékének közleménye (vezető : prof. А. I. Jevdokimov). A nyálmirigyek újképleteinek röntgendiagnosztikája* Irta : I. F. Romacseva. A nyálmirigyek kórtanában jelentős helyet foglalnak el az újképletek, melyekkel gyakran találkozunk úgy a stomatologiai, mint az onkológiai klinikákon. Érthető, hogy a nyálmirigy újképletek morfológiájának, klinikumának és gyógyításának sok munkát szenteltek már. (А. I. Mironov, N.M. Michelson, T. N. Vinogradova, A. A. Of okin, N. I. Petrov, V. E. Gimbál és mások.) Az újképletek klinikai lefolyásuk szerint jó- és rosszindulatúak. Az elsők közé tartoznak az ü. n. vegyes daganatok, ritkábbak az angiomák, lymphangiomák, lipomák, fibromák, dermoid cysták, melyek leggyakrabban az áll alatti nyálmirigyek területén, ritkábban a fültőmirigy és még ritkábban a nyelvalatti mirigyek területén helyezkednek el. A rosszindulatú újképletek : a rák és a ritkább sarcoma, lehetnek elsődlegesen rosszindulatúak, mikor kezdettől fogva rosszindulatúan fejlődnek és másodlagosan rosszindulatúak, amikor a vegyes daganatok rosszindulatú elfajulása következtében keletkeznek (N. I. Petrov). A daganatok e két csoportján kívül megkülönböztetnek még félig rosszindulatú daganatokat, ide számítjuk azokat a hámeredetú daganatokat (ú. n.vegyes daganatok), melyek a klinikai kép szerint jóindulatúak, de képesek infiltráló növekedésre. A nyálmirigyek újképleteinek differenciáldiagnosztikája nem könnyű feladat s a klinikai tünetek alapján gyakran nem is oldható meg. Az esetek egész sorában a diagnózis felállítására egyetlen mód a biopsia (próbakimetszés). Ez azonban a beteg számára nem jelentőségnélküli dolog és kedvezőtlenül befolyásolhatja a betegség további lefolyását. Ezért a biopsiát nem minden esetben, hanem csak a beteg megfelelő előkészítése után szabad végezni. A nyálmirigyek betegségei differenciáldiagnosztikájában sikerrel alkalmazzák újabban a syalographia módszerét is. Kontrasztanyagnak a mirigybe való befecskendezése után röntgentilmen jól láthatóvá válnak az elváltozások, melyek jellemzők a nyálmirigyek különböző megbetegedéseire és a nyálmirigyek új képleteinek bizonyos csoportjára is. Koncov a fültőmirigy normális röntgenanatomiájával kapcsolatban megjegyzi, hogy kiterjedten és sikeresen alkalmazzák a syalographiát. A külföldi irodalom is tartalmaz utalásokat a nyálmirigyek Röntgen-kontraszt vizsgálatának értékes voltára, a mirigyek és kivezetőcsöveik újképletei, gyulladásos folyamatai és kövei esetén. A moszkvai orvosi stomatologiai intézet szájsebészeti klinikáján is használjuk a kontrasztos röntgenográfiát a nyálmirigyek vizsgálatára. Ebben a dolgozatban a nyálmirigyek újképleteinek röntgendiagnosztikájára vonatkozó megfigyeléseinkről számolunk be. 19 beteget vizsgáltunk, ezek közül 11-nek ú. n. vegyes daganata (kettőnek az állkapocsalatti mirigy, 9-nek a fültőmirigy területén), * A moszkvai Stomatologia folyóirat 1951. évi 2. számából.
