Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
146 CSOBÁN GYÖRGY DRKísérleti módszer. Nembutállal, illetve chloralose-morphinnal altatott felnőtt kutyák maradó fogain végeztük a kísérleteket. Egy-egy kísérlethez egyazon kutya kétoldali homolog szemfogát használtuk. A fogakat alkohollal alaposan ledörzsöltük ; majd felhelyeztük a gumiballónokat ; az egyikbe a védő fluoridoldatot öntöttük, a másikba dest. vizet, ill. azonos koncentrációjú NaCl-oldatot. Az expozíciós idő az egyes kísérletekben különböző volt. Ennek letelte után az oldatokat leszívtuk, a zsákot eltávolítottuk, a fogat ismét megtisztítottuk, majd újabb zsákot helyeztünk el, melybe a savas dekalcináló oldatot öntöttük. Ebből bizonyos időközökben P-meghatározás céljára kismennyiségű folyadékot leszívtunk. A P meghatározása a Fiske und Subbarow módszer photoelektrometriás koloriméterre történt modifikációjával végeztetett. A P-tartalmat az eredetileg 50 ml dekalcináló folyadék 1 ml-jére számítottuk vissza, aminek módját már közöltem (8). Ha a gumiballónt fog nélkül tesszük ki a használt oldatok behatásának, P nem megy oldatba. Kísérleti eredmények: 1. 12 kg nehéz kutya, nembutállal altatva. A b. f. szemfogat 0,1% F’-iont tartalmazó KF-oldattal 3 órán át kezeltük ; a kontrollfogra ennyi ideig dest. víz hatott. Dekalcinálás 2,81 pH Veronáipufferrel (50 ml). 30, 120 és 360 perc múltán a dekalcináló oldatban a fluorozott oldalon 10, 12 és 19, az ellenőrző oldalon 15, 23 és 30 gamma P volt köbcentiméterenként kimutatható. 2. 11 kg nehéz kutya, chloralose és morphinnal altatva. A b. f. szemfogat 20 percen át 1% NaF, a j. f. szemfogat 1% NaCl-oldattal kezeltük. Dekalcinálás 4,84 pH-jú, M/15 pufferkapacitású acetátpufferrel. 15, 45 és 90 perc múlva a fluorozott oldalon 1 ; 1,5 és 2 ; a kontrolloldalon 1,3 és 6 gamma P volt köbcentiméterenként a dekalcináló oldatban kimutatható. 3. 13 kg nehéz kutya, chloralose és morphinnal altatva. Aj. f. szemfogat 20 percen át 1% NaF, a b. f. szemfogat 1% NaCl-oldattal kezeltük. Dekalcinálás 4,07 pH-jú, M/15 pufferkapacitású acetátpufferrel. 20, 50 és 90 perc múlva a fluorozott oldalon 0,8; 1 és 1,3 ; a kontrolloldalon 0,6 ; 1,3 és 3 gamma P volt kimutatható a dekalcináló oldatban köbcentiméterenként. Az előkezelésre használt oldatokban az előkezelés végeztével nem lehetett P-t kimutatni. Az eredmények megbeszélése. Kísérleti eredményeink egyértelműen mutatják, hogy á F in vivo is védeni tud savakkal szemben. Ezen hatás már 20 perces expozíció után fennáll. Quantitativ mérvét kisszámú és aránylag rövid időn át folytatott dekalcinálásos kísérletünk alapján megadni nem lehet ; tudvalévő, hogy a F hatása múló (5), minek folytán klinikailag időközönként meg kell a művi fluorozást ismételni. Kisszámú kísérletünk is mutatja, hogy a védettség fokában egyéni különbségek vannak különböző állatok között, de a dezintegrálás létrejöttében is. Ezek során tekintettel kell azonban arra is lenni, hogy különböző állatok fogai nem egyforma nagyok, tehát az oldódás különböző állatokon különböző kiterjedésű felületről történik. Egyazon álatt kétoldali homolog foga között nagyságban lényeges eltérés nincs. Ezért a protektiv hatás megítélésére egyazon állat kétoldali fogának összehasonlítása látszik a legalkalmasabb módnak. Hogy a kezelő-oldatokban az előkezelés végeztével nem volt P kimutatható) arra enged következtetni, hogy nem egészen helytállóak azok az elképzelések, melyek szerint a helyi F-kezelés során hydroxylapatit oldódik s annak Ca-ionjait csapja ki oldhatatlan CaF2 formájában a F’ (12, 13, 14). A protektiv hatás megítélésére nem elegendő csupán a P oldódásának mérése Korábbi kísérleteinkben — más ionok védő hatásának vizsgálata során — kimu
