Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
112 LÁNG PÁL 1)R. Irodalom 1. Adloff : Gebissanomalien und Caries beim vorgeschiehtliehen Menschen. D. Z. W. 1937- S. 171. — 2. Allioditoris : Adatok az árpádkori magyarság anthropologiájához. 1937. — 3. Bartucz L.: A magyar nép anthropologiája. Budapest 1939. — 4. űrinek—Moeller—Christensen : Über vergleichende Untersuchungen über die Kariesvorkommen an archäologischen Schädelmaterial. Schw. Mon. f. Z. Bd. 59. 1949. No. 11. — 5. Bruszt P.: Fogszúvizsgálatok Baja város elemi iskoláiban. Népeg. 1948. 30. sz. — 6. Bruszt P.: A fogszú és táplálkozás közti összefüggés. F. Sz. 1949. 4. sz. -— 7- Bruszt P.: Nagybaracska lakosságának fogszuvasodása. Népeg. 1950. 4. sz. -—■ 8- Bruszt PUntersuchungen über das Vorkommen von Zahnkaries usw. Z. f. Stomat. 1950. H. 11. — 9. Dietrich JUntersuchungen über das Vorkommen der Caries dentium usw. D. M. Z. 1922. H. 6. — 10. Doerlich G.: Die Zahnkaries im südlichen Kerngebiet Mitteldeutschlands D. Z. W. 1940. No. 10. — 11. Doerlich G.: Cariesfrequenzen im Mittelalter Mitteldeutschlands. Z. R. 1940. — H. 24-—25. S. 386. — 12. Doerlich GBeziehungen zwischen Cariesfrequenz, Klima und geologischen Verhältnissen in vorgeschichtlicher Zeit. Z. W. 1946. H. 5—6. — 13. Driak F.r Bemerkungen zur Cariesfrequenz der wiener Bevölkerung. Z. f. Stomat. 1929. — 14. Euler—• Werner : Die Entwicklung der Caries im Schlesien im Verlaufe von 4 Jahrtausenden. D. Z. W. 39. Jg. 1936. — 15. Greth ADie Entwicklung der Caries am Niederhein. D. Z. W. 41. Jg. 1938. Nr. 4—6. — 16. Günther E.: Inwieweit ist die Zahnkaries ein Produkt der Zivilisation? D. Z. W. 1935. Nr. 44. — 17. Huszár Gy.: Az árpádkori magyarság fogazata. Máthé emlékkönyv. Budapest 1945. -— 18. Kraus E.: Kulturelle Einflüsse auf die Ernährung und den Gebisszustand der Menschen während der Jahrtausende im heutigen Würtemberg. Z. R. 1937. S. 2186. ff— 19. Krikos AA report on the Process of Decay in the Teeth of the Greek Race. IX. Internat. Kongress. 850. pag. 1936. — 20. Lenhossék J.: Die Ausgrabungen zu Szeged—Öthalom. Wien. 1886.— 21. Lenhossék M.: Die Zahnkaries einst und jetzt. Arch. f. Anthrop. 1919.— 22. Lukomsk у J. A.: Die pathologischen Veränderungen der Zähne im Altertum. Z. f. Stomat. 1939. H. 23. — 23. Mathis и. Clementschitch : Bericht über eine Untersuchung an Zähnen usw. Z. f. Stom. 1939. H. 23. —- 24. Mummery : cit. Dietrich D. M. Z. 1922. H. 6. — 25. Nyrcrf) E.: Ernährung u. Zahnkaries 1943. Barth. — 26. Prager E.: Das Gebiss der Menschen in der Altsteinzeit und die Anfänge der Zahncaries D. Z. W. 1925. — 27. Schmidt H. ■/.: Zahnärztliche Statistik. Hippokrates—Vlg. Stuttgart. 1938. — 28. Schmidt H. J.: Carieskarten. Z. Welt. 1949. Juli. — 29. Schultka : Der Einbruch der Zahnkaries in die germanische. Rasse in den ersten Jahrhunderten v. Ch. D. Z. W. 1934. Nr. 32. — 30. Türkheim : Eine Kaiesstatistik. Vierteljahrschrift f. Z. 1925. 64. S. — 31. Weininger JAbkauescheinungen an Gebissen urgeschichtlioher Schädel aus Niederösterreich. Z. Stomat. 1946. H. 9. Hozzászólás dr. Mahler: Az állcsontok orcái csontfelszinének művi megnyitásáról c. cikkéhez Irta : Láng Pál dr. Mahler drnö cikkéhez több szempontból lehet — a fontos kérdés tisztázása céljából kell is — valószínűleg fognak is — hozzászólni. Megjegyzéseimet a gócfertőzés aspectusából teszem meg. Sok évi megfigyelés alapján — dacára annak, hogy Grumbachnak azt a kijelentését, hogy sajnálja, hogy a fogazatot könnyelműen megcsonkítok ellen még nincs olyan törvény, mint az abortőrök ellen, túlzottnak tartom — azok véleményéhez csatlakozom, kik a fogakból kiinduló fertőzést igen ritkának tartják. Tekintettel a fertőzött fogak nagy számára, ha az amerikai statisztikánál, mely szerint a granulomás fogak 25%-a válik góccá ; H. Sturmnál, ki szerint minden hetedik granuloma válik fertőző góccá, kisebb százalékot fogadunk is el, akkor is számottevő fogak gyanúsíthatok, hogy a fertőzés forrásai. Noha a szerzők nagyrésze különösen az utóbbi években óvatosságra és mértékletességre int a fogaknak, mint a kórokozó gócoknak megítélésében, igen kicsi azon kutatók száma, kik a fertőzött fogak kórokozó lehetőségét teljesen tagadják. Ha pedig fennáll a lehetősége annak, hogy a fog — mégoly ritka esetben is — kórokozóként szerepel, akkor a fogorvosi kar súlyos felelősséggel tartozik a betegnek. Minthogy a rheumás és más idült rendszer-megbetegedéseket tartják többek közt gócfertőzés eredetűeknek és ezek a megbetegedések a dolgozók munkaképességét erősen csökkentik, a felelősség az egész társadalommal s/.em ben fennáll. Túl ezen a felelősségen, a kérdés valóságos crux medicorum, tekintettel arra, hogy mai tudásunk és módszereink, illetve azok tökéletlen volta miatt (mechanikai, rövidhullámú stb. provokációs eljárások, antigen), hogy a fog kórokozó góc-e, vagy sem, csak ex juvantibus lehet, akkor is a legszigorúbb kritikával megállapítani. Úgy nemleges, mint igenleges esetben a fogazat már megcsonkíttatott.
