Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
84 KOVARSZKIJ M. Erbstein, M. Sz.: Gyermekek fogain található eróziók gyakorisága és klinikai jelentősége (prof. Gundobina klinikájáról) 1903. Szerző 1500 egytől-tizenöt éves korban lévő gyermeket vizsgált meg, különös tekintettel nemre, korra, a fogak elmeszesedése idején kiállott betegségekre, valamint általános erőbeni állapotukra vonatkozóan. Eróziót (zománc-hypopláziát) az esetek 30%-ban fedezett fel. (60%-ban fiúknál, 40%-ban leányoknál). A tej fogak defektusa 80%-ban, a maradandó fogaké pedig 20%-ban volt kimutatható. Összefoglalás. 1. Zománc hypoplázia főleg az elmeszesedés idején elszenvedett idült bántalom következtében jön létre. 2. jóval kisebb jelentőség tulajdonítható a rachitisnek, heveny fertőzéseknek, mesterséges táplálásnak és a rossz hygiénes körülményeknek ; a spasmophilia szerepét elveti. A terhesség szerepét a csökkent mészfelvétel és a fokozott veszteség magyarázza. Nyeszmjejanov N.: A pyorrhea alveolaris tanulmányozásához. Moszkva. 1905. Nyeszmjejanov közel 20 évvel megelőzve Wesky német szerzőt, rámutatott, hogy a fogak gyökerét körülvevő szövetek (gingiva, periodontium, alveolus) morfológiai és funkcionális egységet képeznek, és ezért kórtani szempontból is egynek tekintendők. Tehát a stomatologiában manapság oly elterjedt fogalom prioritása nem Weskyt, hanem Nyeszmjejanovot. illeti. A szerző által ajánlott »amphodontium« és »amphodontitis«. az »ampho« szócskából ered, ami viszont nem »körüli«, hanem kizárólag »kétoldali.«, »kettős« értelemmel bír. Tyeplov. K.: A pyorrhea alveolaris kóroktanának ésgyógyításának kérdéséhez. 1912. A pyorrhea alveoláris általános megbetegedések talaján fejlődik ki, melyek közül a liúgysavas diathezis a legggyakoribb ; helyi izgalmi tényezők csupán impulzust szolgáltatnak a folyamat kialakulásához. A pyorrhea gyógyításánál a legjobb eredményeket a rádium emanáció therapiás adagjai adták, a vér felesleges húgysavtartalmának roncsolása útján ; egyidejűleg helyi kezelés is végzendő. Bernickij N.: A higany-okozta nválcsorgás tanulmányozásához. 1869. Kutatásait syphilises betegeken végezte, kevert és tiszta parotis nyállal, előzetes higanykenőcsösbedörzsölésekután. Higanyt csupán a parotis nyálból tudott kimutatni; szerző véleménye szerint higany jelenléte a szövetekben és a szervezet secretumaiban nem bizonyított és alig valószínű. Ljanc, A.: A stomatitis mercuriális és nyálcsorgás kóroktanához. Moszkva. 1895. A munka két részből áll: klinikai (350 betegen' és experimentális vizsgálatokból. Az utóbbiak célja a nyál szerepének tisztázása a stomatisis mercuriális keletkezésében. A kísérleti kutyákon a nyálmirigyek eltávolítása után a száj nyálkahártyáján felületes sérüléseket ejtettek. Összefoglalás: 1.) A stomatitis mercuriális keletkezésében a nyálnak nincs döntő jelentősége, mert a nyálmirigyek eltávolítása után éj) úgy kifejlődik, 2.) utóbbiaknak a higany eliminálásában is csak másodrendű feladatuk van. A klinikai részben szerző kifejti, hogy a stomatitis mercuriális esetén a salivatio reflectorikus úton jön létre és nem ritkán hiányzik is. Filjga G.: A fogakról törvényszéki orvostani szempontból. Moszkva. 1903. E disszertáció a mai napig az egyetlen orosz nyelvű munka, mely az adott területtel foglalkozik. A könyvben 126 táblázat foglalkozik a fogak mérésével, 5 táblázatban pedig a mérési eredményeket általános anthropologiai mérési eredményekkel állítja párhuzamba. Péter Viktor dr. Helyreigazítás Mechanyik: »A gyökércsúcs körüli folyamatok röntgen-diagnosztikájának küldéséhez« című, februári számunkban közölt, szovjet cikk fordítójának neve tévedésből kimaradt. A cikket Sárkány Tibor dr. fordította.
