Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1951-03-01 / 3. szám

<ю

KOVARSZKIJ M.

A vizsgálat eredménye : 1. Csecsemők gingivája a felnőtteknél finomabb felépítettségében, az elasztikus rostok szegénységében és a sejtes elemek böveikedésében tér el; 2. az elasztikus szövetek fejlődése a második év vége felé válik intenzívebbé (a szemfogak nehezebb áttörése idején); 3. a follikulust környező szövetekben kisfokú, a fog áttörését elősegítő hyperémia észlelhető.

*

Bogoszlovszkij, P. Hypsistaphylia. A magas szájpad összefüggése adenoidok morphologiai hatásának kérdésével. 1908.

A hatalmas munka 1000 antropologiai mérésen és klinikai megfigyeléseken alapszik. Szerző összefüggést állapít meg a hypsistaphylia és az orrjárat beszűkülése folytán előforduló szájlégzések között. Egyidejűleg megjegyzi, hogy a szájpad-deformitások és a prognatia, valamint az állcsontív alakja és a fogak elrendeződése között összefüggés áll fenn.

*

Oszokin, P. A magas szájpadlás összefüggése a garatmandulák hypertrophiájával és a szájlégzést létrehozó egyéb körülményekkel. 1910.

Szerző 242 esetről számol be (100 hat és tizennégy év közötti iskolásgyermek, 142 ambuláns beteg, akik közül 38 gyermek, 104 felnőtt). Valamennyi esetben szájpadméréseket és adenoid vizsgálatokat végeztek. A szájpadmérések három síkban történtek : az első és második kisőrlő, valamint az első nagyőrlő mögött.

összefoglalás : 1. szájlégzés igen gyakran fordul elő. (Az iskolás gyermekeknél 25%-ban, az ambuláns betegek közül 45%-ban.) A szájlégzés okai : adenoidok, hypertrophiás hurutok, orrsövényelferdülés ; 2. a szájlégzés nemcsak boltozatos paktumot, hanem keskeny arcot is okozhat; 3. a palatum magassága az adenoidok fejlődésének stádiumától függ ; 4. gótikus szájpadlás kizárólag megnövekedett adenoidoknál és hosszantartó szájlégzés után fordul elő.

*

Gerken, N. Az állcsontok és arcöböl prolipherativ cystáinak kérdéséhez, Kazán, 1892.

Szerző munkájában három állcsonti (kettő közülük többrekeszes) és egy arcöbölcysta esetét dolgozta fel. A hámeredetű cystákat a fiziológiailag fejletlen állapotban maradt zománcszerv ektodermális képződményeinek tekinti; készítményein igazolj a az egészséges periodontiumban fellelhető epithelialis Malasseez-szigetek jelenlétét. Beszámol még az állcsonti cysták klinikumáról és elkülönítő kórismézéséről is.

*

Asztahov, N. A radikularis cysták kóreredetének kérdéséhez, 1908.

Vizsgálatait szerző hullaanyagon végezte és dolgozata a mai napig is egyike a legalaposabb ily irányú kutató munkáinak. Sorozatos állcsontmetszeteken tanulmányozta a granulómák és cysták topographiai viszonyait (36 epitelialis granulóma, 52 cysta).

összefoglalás. 1. A radikularis cysták fejlődését a periodonciumban kifejlődő tokos granuloma előzi meg; a radikularis cysták epitelialis csíráját az esetek többségében, embrionális epitelialis .maradványok képezik. Radikularis cysták önmagukból vissza is fejlődhetnek, de az epiteliásak a gingiva epitelialis szöveteivel egybeolvadva és az alveolust elsorvasztva, nem fejlődnek vissza.