Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1951-03-01 / 3. szám

A TORUS PALATINUS MORFOLÓGIÁJA ÉS FOGÁSZATI JELENTŐSÉGE

69

b) A t. p. alakja és helyzete

Kupfjer, aki először terelte a figyelmet a t. p.-ra, már megkülönböztetett két formát, a dudorosat és tetőszerűt. Stieda leírása szerint az egyik forma széles, lapos, a másik keskeny, orsós. Dorrance a következő alakokat különbözteti meg : lapos, a középen árokkal, késalakú, széles, kétlebenyű (bilobularis), soklebenyű és X-alakú. Ez utóbbi típust Lachman írta le. A különböző elnevezések alatt a két leggyakoribb főtípust és

3. Platós torus 'palatinus (2774 sz.). 4. Orsós-platós átmeneti forma (1089 sz.).

néhány ritka alakot ismerhetünk fel. A két főtípus között, amelyet orsós- és platós-nak nevezünk, van az átmeneti forma.

Az orsós t. p. két végén kihegyesedő, középen kiszélesedő, a szájpad síkjából a sut. pal. med. vonalában a legjobban kiemelkedő dudor. Hosszú keskeny, hosszú széles és rövid keskeny típusokat különböztethetünk meg.

5fa. Bilobularis torus (3097 sz.). 5/b. Hasadt torus (3092 sz.J.

A platós típus megjelenési formája változatosabb, a dudor általában laposabb és széjjelterülőbb. A Staphylion felé eső végén sokszor legömbölyített vagy tompa szögletú. Míg az orsós t. p. a középvonalban egy ponton nyomul be a szájpadtérbea legerősebben, addig a platós t. p. tetején lévő változó terjedelmű sík adja a maximális domborodást. A hosszú széles orsós t. p. ha a teteje elterülő, laposhoz közelítő, adja az orsós-platós, nem ritka, átmeneti formát.