Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
54 BÉKY JÓZSEF DR. Gyulladásos szövetek helyi érzéstelenítése Hozzászólás Láng Pál cikkéhez (F. Sz. 50. 10.) Irta : Веку József dr. Lmu) dr. úgy véli, hogy a vita Fodor előadásával le van zárva, a befecskendezésveszélyes és tilos. E megállapítás általában helyes, azonban ismert tény, hogy a befecskendezés a gyakorlatban — de a klinikák és intézetek részéről is —- sűrűn talál alkalmazást veszély nélkül. Ez az ellentmondás feltétlen magyarázatot és tisztázást kíván, különös tekintettel a gyakorló kartársakra. Mielőtt az eljárás bírálatába fognánk, kívánatos annak szabatos körülírása : 1. mit érzéstelenítünk, 2. hogyan történik a befecskendezés, 3. mi módon okozhat veszélyt. 1. A lobos szövet, illetve az egész kórkép rendkívüli változatossága folytán a szükséges beavatkozás is sokféle lehet: egészen felületes, intraorális bemetszéstől mely külső-belső feltárásig, gennyben lötyögő fog kibuktatásától hosszan tartó véséssel, csontműtéttel kapcsolatos extrakcióig stb. Vagyis a műtéti javallat szerint egyszer elegendő a nyálkahártya kicsiny kiterjedésű felületes érzéstelensége, de szükség lehet szélső esetben úgyszólván az egész arckoponya érzéstelenségére. 2. A befecskendezéses érzéstelenítés fogalma magába zárja : 1. a metszésvonal intrakután vagy intramukozus érzéstelenítését, 2. a lobos területen kívül alkalmazott vezetéses, illetve 3. kívül alkalmazott infiltrációs be- vagy körülfecskendezést, mely történhetik a lobos területen átszúrással is, végül 4. a lobos területen belül alkalmazott befecskendezést. 3. A befecskendezésnek a lobos területre kifejtett hatása ezek szerint többféle lehet: 1. a befecskendezés és a lobos szövet között sem a műtét folyamán, sem később nincs semmiféle kölcsönhatás, 2. a centrálisán alkalmazott befecsk. helyén a lob — későbbi tovaterjedése folyamán — kisebb ellenállású helyre talál, 3. a befecsk. nyomást gyakorolhat a lobos szövetekre, változást okozhat a keringésben, 4. a lobos szövetek vagy környezet vegyhatását (pH) és osmosisos nyomását befolyásolhatja, végül 5. a fertőzés továbboltását okozhatja. Nyilvánvaló tehát, hogy a veszélyesség szempontjából a »gyulladásos szövetek lokálban megoldása« kifejezés magában véve semmit sem mond, amíg nem tartalmaz distinkciót a fenti pontokra nézve. A 3. pontban a befecsk. hatásának ötféle következményét látjuk. Ezek elseje veszélyessúg szempontjából ab ovo elesik, a 2., 3. és 4. következmény veszélyessége aligha vehető fel, eddig legalábbis klinikai vagy kísérleti tény alá nem támasztja (bár az ellenkező sincs bizonyítva). Az ötödik következmény kétségtelen veszélyessége viszont komoly vita tárgyát nem is képezheti. Ezzel szemben a kérdés körül hazai irodalmunkban 14 évvel ezelőtt megindult vita annak kijelentésével kezdődött, hogy a fertőzés (lobtermék) továbboltása veszélytelen. Ezt az állítást több oldalról bizonyítékokkal támasztották alá. (E »bizonyítékok« felülvizsgálásának szükségességére e sorok írója a vita kezdete óta több ízben felhívta a figyelmet.) E bizonyítékok : 1. Sokéves klinikai tapasztalat a befecsk. teljes veszélytelensége mellett, 2. az autopyo-terápia analógiája, melynek veszélytelenségét a terápiás kísérletek ezrei bizonyítják, 3. a szervezet hyperimmun állapota.
