Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
44 NAGY LÁSZLÓ DR. Közlemény a budapesti Stomatologiai Klinikáról. Állkapocs rögzítése szájpadhasadék miatt létrejött progeniát javító műtéteknél Alveolust pótló kozmetikus híd készítése Irta : Nagy László dr. egyetemi tanársegéd. Az ajak-felsóállcsont-szájpadhasadék operált eseteiben, tehát ahol a hasadék zárása már korán, kisgyermekkorban megtörtént, később feltűnő rendellenesség alakulhat ki az arcban. Ez abban nyilvánul, hogy a mandibula túlságosan előre tolódik a felső állcsonthoz viszonyítva, vagyis progenia képe áll fenn. A progeniát főleg az okozza, hogy a maxilla a fejlődési rendellenesség miatt növekedésében és fejlődésében visszamaradt. A maxilla növekedése minden irányban hiányos és nagyon valószínű, hogy a hasadékot záró műtétek, a keletkezett feszes, nem engedékeny, fibrozus hegszövet folytán a növekedést és fejlődést szintén akadályozzák. A mandibula kisebb mérvű túlfej lődését is fel kell tételezni, hiszen a növekedés ideje alatt a mandibula túlfejlődésére a lehetőségek adva vannak. Az ilyen progeniák az álprogeniák közé sorozhatok, mert a progenia létrejöttének oka elsősorban a maxilla csökkent fejlettsége, bár nem hagyható figyelmen kívül a mandibula túlfejlettsége sem. Ezekben az esetekben a növekedésben visszamaradt kis felső állcsontban a rendes fejlettségű fogak nem tudnak normálisan elhelyezkedni; leginkább megmutatkozik ez a kétoldali felsőállcsont-szájpadhasadéknál, ahol a felső fogak elhelyezkedésében mutatkozó rendellenességek igen változatosak. Ilyenkor a fogak torlódott helyzetben vannak, gyakori a kisőrlők, esetleg nagyőrlők kiszorulása a palatumba. A metszőfogak pedig, minthogy beleesnek a korrigált hasadék területébe, legtöbbször hiányoznak vagy igen szűk elhelyezkedési területük lévén, korán elromolva gyökérig letöredezettek. Nagyobb hiányok mutatkoznak a metszőfogaknak megfelelő fogmedernyúlványban is (főleg kétoldali hasadék esetén). A mandibula ezzel szemben igen jól fejlett; nemcsak relatíve, hanem abszolút értelemben is túlfejlődést mutat. A mandibulában a fogak között hézagok vannak ; a metszőfogak befelé dőlnek, lehetséges, hogy ezt a javított felső ajak erősebb megfeszülése folytán az alsó ajak fokozott nyelvirányú nyomása okozza. Maga a progeniás kórkép már az 5—6. évben igen feltűnő és a növekedés befejeztével a nagyfokú progenia véglegesen kialakultnak tekinthető. Ennek az alsó és felső állcsont egymáshoz való viszonyában megnyilvánuló nagy téraránytalanságnak megszüntetése vagy érdemleges megjavítása akár kisgyermekkorban, akár serdülőkorban, akár pedig a növekedés befejeződése után ortodonciás kezeléssel keresztülvihetetlen. A fogszabályozó kezeléssel csak egyes fogak helyes irányba való elmozdítását lehet eredményesen elvégezni. A nagyfokú progenia megszüntetése csakis felnőttkorban (20 éven túl) végrehajtott, mandibulát hátrahelyező műtét segítségével érhető el. A műtét előtt a palatumban elhelyezkedett fogakat, azonkívül a gyökereket el kell távolítani. Ugyancsak még a műtét előtt az alsó és felső fogsorról vett gipszmintákon occludorban be kell állítani a műtét által elérendő új okkluziós helyzetet. A műtét után a hátrahelyezett mandibulát az ríj okkluziónak megfelelően rögzíteni kell a maxillához, míg a mandibulában megfelelő csontgyógyulás be nem következik. A rögzítés általában a fogakra szerelt gyűrűk, drótsínek, továbbá gumi-, illetve drótligaturák segítségével történik. Az operált kétoldali felsőállcsont-szájpadhasadék eseteiben azonban a felső fogak
