Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
2 FODOR GYÖRGY ISTVÁN DR. superíieiális kórformáinak eseteiben, midőn a gyulladás valóban csak a felületre szorítkozik ; Hattyasy és Bánhegyi azonban rámutattak, hogy még a szabad nyálkahártyák krónikus gyulladásai is bizonyos körülmények között góctulajdonságokat vehetnek fel, főleg a parodontális tasakok —- ha felületesen helyezkednek is el, — mert a toxinfelszívódásra jók a feltételek. Lőrinczy és Bánhegyi vizsgálatai szerint még a tünetmentes tasakok baktériumflórája sem különbözik a fertőzött gyökércsatorna baktériumállományától. Gins svájci bakteriológus a parodontális tasakoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a gyökércsúcs körüli gyulladásoknak. A tasakok kórtani jelentőségét több olyan saját esetemmel magam is bizonyítani tudom, midőn a tasakok - ból vett kaparékot bakteriológiailag is megvizsgáltuk. Ezek közül most csak pár héttel ezelőtt kezelt, endocarditis lentára gyanús fiatalasszony betegem esetét említem meg akinek —• a Rókuskórház központi laboratóriumának^' Hegedűs András dr. főorvos) vizsgálata szerint — a marginális tasakjából tiszta tenyészetben streptococcus viridans nőtt hi. 'Mindezek alapján a marginális tasakképzödést, legyenek azok felületesek, vagy terjedjenek a mélybe, szorítkozzanak csak az ínyre, vagy terjedjenek rá magára a csontra is, elsődleges és aktiv gócnak tartjuk, mert a bennük fészkelő patogén csiroknak meg van az a képességük, hogy alléd betegségei okozzanak. Ezért gócfertőzés gyanúja■ esetén e tasakokat kiirtandóknak tartjuk. A fertőző gócként felfogható parodontitis apikális kórképei közül nagyobb vita csak a granulomák fertőző képessége körül alakult ki. Azok a szerzők, akik a gócfertőzés tanát általánosságban elfogadták, a periapikális tályogokat, cisztákat stb. elsődleges gócnak tekintik; a granulomák steril vagy fertőzött voltáról azonban széleskörű és ellentétes viták folynak még ma is. Gins beszámol nyugalmi állapotban lévő granulomák vizsgálatairól (1949), szerinte nyugalmi állapotban levő granulomák csaknem kivétel nélkül baktérium-szegények voltak és sohasem talált egyetlen fajta baktériumot olyan nagy mennyiségben, hogy az a gócfertőzés okozója lehetett volna. Vele szemben Mőse 100 gyökércsúcsrezekcióból nyert granulomát vizsgált meg és 99-ben talált streptococcust (1947); vizsgálatai alapján azt a követelményt állítja fel, hogy minden granulomás gócot el kell távolítani. Még sok szerző teljesen ellentétes véleményével bizonyíthatnánk, hogy e fontos kérdésben az irodalmi adatokra nem számíthatunk. Mi ebben a kérdésben a saját tapasztalatunk ? Ha a röntgenvizsgálataink során — akár véletlenül is -—- egy granulomás fogat találunk, természetesen erre felhívjuk a betegünk figyelmét, egyben figyelmeztetjük az ebből származható különböző szövődményekre is. A véletlen felfedezés mindig lobmentes, tehát klinikailag tünetmentes időszakban történik, mert ha a gyulladásos tünetek már kifejlődtek, a páciensünk maga irányítja figyelmünket a beteg fogra. Ilyenkor javasoljuk a felfedezett granuloma kiirtását, anna kellenére, hogy az nyugalmi állapotban van, mivel ez a nyugalmi helyzet nagyon is labilis állapotot jelent. Nem tudhatjuk, hogy a ma még nyugvó granuloma holnapra már nem inificiálja-e a környező szöveteket. Hiszen azt sem tudjuk, hogy a granuloma pillanatnyilag fertőzött, vagy csiramentes-e, mert erről csak úgy győződhetnénk meg, ha táptalajra oltanánk, ami azonban egyet jelentene már a granuloma kiirtásával. Azt tehát, hogy fertőzött-e a granuloma nem tudjuk, de azt bizonyosan tudjuk, hogy ha csiramentes is, a fog gyökércsatornája még ilyen esetekben is fertőzött, tehát a steril granuloma •fertőződhetik, aktiwá válhatik. Ezért akkor fogunk helyesen eljárni, ha minden granulomát már eleve fertőzött gócnak tartunk, amelyet tekintet nélkül arra, hogy van-e gyanú gócfertőzésre, vagy sem, kiirtandónak véleményezünk. Álláspontunk alátámasztására hivatkozunk Lőrinczy és Bánhegyi vizsgálataira, akik megcáfolták több szerző azon állítását, hogy steril granuloma esetén a gyökércsatorna is mindig steril volt. Szerintük a steril granuloma éppen azért nem tűnik el,
