Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-01 / 7. szám
216 M. F. DÁCENKO feltárják. A keletkezett sebüregbe 5 cm—nyi lepényt visznek, melyből előzőleg a chloracid felesleget kipréselik, a sebet 1—2 varrattal zárják. Előfordulhat, de nem jelent szövődményt az esetleges helyi reakció keletkezése. Szükség esetén az inplantátiót megismétlik. Szerzők a saratovoi stomatologiai klinika szájsebészeti osztályán úgy az aplikációs, mint az aláültetéses eljárást kipróbálták. Kísérleteiket főleg a műtéti utófájdalmak leküzdése céljából végezték. Mint ismeretes az ilyen jellegű fájdalmak nem ritkák, igen intenzív formában jelentkeznek és a szenvedő betegek fájdalmaik miatt környezetükre is rossz hatással vannak. A morfiumnak is csak rövid ideig van megnyugtató hatása. Aplikációs kísérleteiket először hadisérült szovjet katonákon próbálták ki, akiknél előzetesen nagykiterjedésű arcplasztikai műtétet végeztek. A transzplantált bőrfelületre, valamint a kimetszés helyére vegyileg kezelt burkokat fektettek és az egészet száraz kötéssel látták el. A beteg a műtét után elaludt és az egész műtét utáni periódusban nyugodtan viselkedett. Morfium adására nem volt szükség. A sebfelületet rövidesen keskeny, rugalmas és mozgékony hegszövet fedte be. A továbbiak során minden műtét után alkalmaztak aplikációs szöveti kezelést is és valamennyi esetben a sebfelületek gyors, fájdalmatlan, gyógyulását észlelték. Traumatikus sebfelületek, mint az többízben tapasztalható volt, ilyen kezelésre felfrissültek, lepedékük és szétesett nekrotikus szöveteik eltűntek. Számolva a szöveti terápia ilyirányú hatásával, szerzők ezen eljárásokat súlyos, fekélyes ingyulladások eseteiben is kipróbálták. 22 éves férfibeteg igen elhanyagolt és fájdalmas stomatitis uleerosával került a klinikára. A stomatitist láz, a regionalis nyirokmirigyek duzzanata és általános rossz közérzet kísérte. Szájvizsgálatkor a stomatitis ulcerosa jellegzetes korképe és felületes szövetszétesés volt észlelhető. Foetor ex ore, a klinikára történt felvétele előtt négy napig ambulanter kezelésben részesült. A szöveti terápia alkalmazása a következő formában történt: a szájüreget híg hypermangan meleg oldatával megtisztították, a megbetegedett inyrészleteket és nyálkahártyát kémiailag kezelt burokkal fedték be és a beteget csukott szájjal 1 órára nyugalomba helyezték. A fájdalmak már az első aplikáció után csökkentek és szájában felfrissült érzésről számolt be. A továbbiak során e kezelést napjában kétszer végezték el. A javulás napról-napra szembetűnőbbé vált, a láz már a második napon leesett, a regonalis nyirokmirigyek megkisebbedtek, a fekélyes felszínek feltisztultak és a negyedik napon megindult a behámosodás. A beteg a nyolcadik napon gyógyult állapotban távozott. A fekélyes ingyulladások valamennyi súlyos esetben a szöveti terápia egyetlen alkalmazása után jelentős javúlást mutattak. A kifejezett fájdalmak megszűntek, frissült közérzet állott be. Szerzők a szöveti terápiát az ú. n. alveolitisek gyógyítására is jó eredménnyel alkalmazták. Megemlítenek olyan foghúzásutáni fájdalmakkal járó eseteket is, ahol a konzervatív kezelések (sebtoilette, Chlumszki tampon, hőkezelés, salycilátok) nem jártak eredménnyel. Ilyen esetekben sebtoilette után 1 cm3 kémiailag kezelt burokszövetet vittek az alveolus üregébe. A fájdalmak majdnem valamennyi esetben két órán belül csökkentek, majd szűntek és nem is recidiváltak. Ismételt kezelésre, tehát posztextrakciós fájdalmak gyógyításánál nincs szükség: a magzatburok az alveolusban eléggé ellenálló hártyát képez és lassan felszívódva helyét sarjszövet foglalja el. A Krause féle szöveti terápia inplantációs formáját a háborús állcsont kontraktúrák szövődményes eseteiben alkalmazták jó eredménnyel. A beszűrődések rohamosan kisebbedtek, a fájdalom csökkent és a kontrakturák 4—7 nap alatt oldódtak. Sérüléses alapon létrejövő induratiós nyelvoedemák a betegre nézve igen nehezen elviselhetők. Fizikai fájdalmat, megnehezített táplálkozást okoznak és zavarják a beteget beszédében is. Ezen oedemák keletkezésének kérdése bonyolult és nem eléggé tanulmányozott. Helyi okok gyanánt mechanikus, ozmotikus, onkotikus tényezőket és az éredényrendszer rendszerint sérüléses alapon létrejövő elváltozásait tartják.
