Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
176 MÓCZÁR LÁSZLÓ DR. A szervezet minden egyes sejtje daganatos szaporodást produkálhat mindaddig, ameddig a sejteknek szaporodóképességük megvan. A zománcsejteknek csak addig a pontig van meg daganatképzó tulajdonságuk, ameddig szaporodóképességük birtokában vannak. A valódi szájűri daganatokat éppúgy, mint a szervezet többi daganatait, szöveti szerkezeteik szerint csoportosítjuk, hám, kötőszöveti és vegyes daganatokra. 1. csoport. Típusos hámdaganatok a) Papilloma, bolyhos szerkezetet mutató felhámnövedék, mely faágszerű, számos elágazódásból állhat. A hámboríték kötőszövetű vázon nyugszik és sokan emiatt fibro-epithelialis daganatnak nevezik. b) Adenoma, a mirigysejtek és mirigy cső vekből kiinduló és azok szerkezetét utánzó hámdaganat, mely a papillomával szemben nem a felszín felett, hanem a felszín alattié jlődik ki. 2. csoport. Típusos kötőszöveti daganatok Amilyen kicsiny a típusos hámdaganatok száma és amilyen kevés a változatuk, olyan gazdag a kötőszöveti-daganatok változata és száma a szájüregben és az állcsontokban. Az itt található kötőszövet-eredetű daganatokat histologiai összetételük alapján két csoportba oszthatjuk : a) A támasztószövetekből kiinduló, b) a különleges mesodermalis kötőszövetekből kiinduló blastomák. a) A támasztószövetek blastomái Ebbe a csoportba tartoznak a kötőszövet daganatai (fibroma, myxoma), a csontok daganatai (chondroma, osteoma) és a zsírszövetből álló daganatok (lipoma). Ezek közül a fibroma és lipoma elsősorban a lágyrészekben fordul elő, míg a myxoma, chondroma és osteoma, az állcsontok daganatai. Idesorolható, noha nem elismerten blastomák, a fibromatosisok és hyperostosisok; a fibromatosis a gingiván fordul elő, sokszor daganatszerű, körülírt alakokban, míg a hyperostosis az állcsontokon okoz daganatszerű elváltozást, pl. az alsó állcsont fejecsének hatalmas megvastagodása képében. A hyperostosisok csoportjába sorolható az exostosis, mely az alsó állcsont belső felszínén, sokszor sorozatos, symmetrikus csontnövedékek képében, valamint az enostosis, mely az állcsont belsejében, röntgenfelvételen jól látható, tömör foltok alakjában mutatkozik. Az állcsont daganatos elváltozásai közül az ostitis fibrosa (Paget) körülírt alakjait is ide lehet sorolni, noha ilyen esetekben nem csontszövet - túlképződés van, hanem a csontszövet helyét puha, fibrosus szövet foglalja el. De az ostitis cystica (Recklinghausen) egyes eseteiben olyan barna, óriássejtú daganatos burjánzást találunk, mely az állcsontok úgynevezett barna daganataival azonos. Ez utóbbiakat ma osteo-klastoma névvel jelöljük meg, a benne előforduló óriásseitek, osteoklastokról, megyek azután az epulis giganto-cellulareval állanak rokonságban. Az epulis giganto-ceílulare kifelé növő, tömör kötőszövetből álló és óriássejteket tartalmazó daganat; míg az osteo-klastoma az állcsontok velőüregében keletkezett, sokkal sejt- és vérdúsabb szövetből álló. Az osteo-klastoma más, csöves csontok belsejében is előfordul. A csontokból kiinduló daganatok néha különböző kötőszövetes elemekből tevődnek össze ; kötőszövet-(-csontszövet-1-porcszövet = östeo — chondro —fibroma. b) A különleges mezodermalis blastomák Ebbe a csoportba tartoznak a myoma, haemangioma, lymphangioma, neurofibroma. Az idesorolt haemangioma abban különbözik az embryonalis haemangiomától, hogy ez nem túlképződött és kitágult vérerekből áll. hanem a capillarisok endothel
