Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
16 KÉRDÉS—FELELET a két-három percet igénybevevő Henderson-féle légzéspróbából áll, minden ambulancián könnyen elvégezhető. Hogy mi László dr. álláspontja a fertőzött területbe vagy azon át történő befecskendezést illetőleg, ha azt incisio nem követheti, nem derül ki reflexióiból, mert azt írja : »Végül meg kell állapítanunk, hogy sokéves tapasztalatunk alapján az ilyen folyamatok helybeli vagy vezetéses érzéstelenítésben való megoldását, éppen úgv, mint minden más gyulladásos folyamatét, ha annak technikai akadályai nincsenek (?), egyáltalában nem tartjuk agályosnak.« A magam részéről szeretném befejezni hozzászólásaimat, ezért leszögezem, hogy sem Simon prof., sem.Béky és László dr.-dk közleményei nem ismertettek tudományos kísérleteket, illetve módszereket, melyekkel megállapítható: 1. a baktériumok kiterjedésének zónája, 2. hogy miért nem viszi a még oly gyenge nyomással befecskendezett folyadék mélyebbre a szövetekbe a csirokat, 3. a nem durva kézzel befecskendezett folyadék miért nem emeli a szövetek feszülését. »KÉRDÉS — FELELET« Az élet sokszor kérdés elé állít bennünket, fogorvosokat is : »Mit tegyünk?« Elméletileg könnyű a válasz : »Tegyük a legjobbat, a legeredményesebbet, a legolcsóbbat, a leggyorsabban megoldhatót és a legbiztosabbat.« Gyakorlatilag a helyzet nem áll ilyen egyszerűen. Mert hátha a tegnap legjobbját felváltja a ma mégjobbja. Az eredményeset a még eredményesebb, az olcsót a még olcsóbb, a gyorsat a még gyorsabb és a legbiztosabbat a még annál is biztosabb. Ezekre gyönyörű példákat látunk az ipari csatát megvívó szatahanovistáink, élmunkásaink, újítóink és munkamcdszerátadóink teljesítményeiben. Szakmánk különlegességéből következik, hogy sok tekintetben élenjáró szakmának kell lennünk. Mi fogorvosok dolgozunk a legtöbb eszközzel és anyaggal. A mi szakmánk az, melyben az orvosi megfontolások és elhatározások mellett időnk nagy részét a manuális, kéziműveletek töltik ki. A fogpótlás elkészítésekor együtt működik az orvos és fogtechnikus iparos. Tág tere nyílik, mint azt a komplex-brigádok munkateljesítményeiben látjuk, az intenzív együttműködésre és az együttműködés tökéletesítésére. A fenti lehetőségek mellett látnunk kell szakmánk nagyarányú fejlődését. Az ezerkötetes azakmai könyvtárak, a gazdag tartalmú lapévfolyamok, tudományos és továbbképző üléseink értékes tárgysorozata s nagy látogatottsága, az élen járó szovjet orvostudomány felénk egyre jobban kitáruló széles perspektívája néha kétkedést ébreszt bennünk: »Lehet ezt egy embernek mind áttekinteni?« »Hogyan találom meg rövid idő alatt éppen azt, ami hiányzik nekem?« S ebben siet minden dolgozó Száktárs segítségére a Fogorvosi Szemle, mikor »Kérdés-felelet« rovatot indít. Módot nyújt, hogy kérdezzünk és választ adjunk. Segít áttekinteni a gazdag irodalmat, anélkül, hogy az elfoglalt dolgozó fogorvostól jelentős időáldozatot kívánna. Közelebb hozza a lapot az olvasóhoz és az olvasót a laphoz. Nem mindenki képes hatalmas, összefoglaló cikk megírására, vagy hosszas kutatómunkára. De egy-egy jó ötlete, tökéletesítése, munkamódszerjavítása mindenkinek akad. Egyeseknek pedig hiányérzete van: valamire nincsen megoldás szakmánkban, valamin segíteni kellene. Egy megírt jó kérdés, mely másokat a probléma megoldására ösztönöz, jelentősen előreviheti szakmánkat.
