Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
10 EIDUS LILI DR. extractiók, többnyire a maradandó praemolarisok extractiójának szükségességet. 13 éves korban t. i. a növekedés ilyen formán való irányításával már elkéstünk. A. M. Schwarz a frontális szűkületnél a fogak extractióját szintén a fogak áttörési mechanizmusával köti össze. Szerinte a tejcaninusok extractiójára a természet mintegy késztet, szélesebb kismetszők esetében, melyek idő előtt meglazítják, szinte kinyomják a tejcaninusokat. A. M. Schwarz szigorúan körülhatárolja a fogeltávolítás indítatióit. Az extractiók kérdése mindenesetre az orthodontia magasiskolájához tartozik, ezért, mint írja, csak orthodontus szakorvos végezhet extractiós therápiát. A szak-orthodontusnak a fölmerülő extractiós javallat eldöntésénél ma még egy körülményre kell figyelemmel lennie ; véleményem szerint ez a döntő pont. Mikor Magyarország lakosságának fogászati ellátása még megoldatlan, mikor a szabályozásra szoruló gyermekeknek elenyészően kis része jut még csak hozzá, hogy szakkezelésben részesülhessen, a szakorvosnak első sorban azt kell néznie, hogy milyen úton-módon tud azonos idő (munkaidő) mellett minél több beteget (kifogástalanul) ellátni. Elsődleges fontosságot tulajdonítok ennek a kérdésnek. A szabályozás célja — szerintem az, — hogy jól illeszkedő, az arcba harmonikusan beillő fogsorokat produkáljunk, ahol a természet játéka, illetve a környezet és külső körülmények befolyásolása által fogazati rendellenességek állnak fenn; gondoskodnunk kell a szabályozás során arról, hogy a fogazat rágási funkciójának eleget tudj on tenni, azaz a szabályozásos kezelés során a gyerekeket meg kell tanítanunk rágni. Fontosnak látszik, hogy a kezelés során lehetőleg kiegyensúlyozott artikulációt érjünk el. Hogy hány fog van az egyes fogsorokban jelen, mellékes kérdés. Nem mellékes azonban szerintem, hogy a jogsorok zárt sort alkossanak. Itt tehát elutasítandónak tartom Andresen optimum-fogalmát. Hogy mely fogak találkoznak, alapjában véve szintén teljesen mindegy, csak az a fontos, hogy a csücskök és barázdák tökéletesen egymásba illeszkedjenek. Ezt az állapotot — minthogy az állcsontok egymáshoz való harmonikus viszonyával jár együtt -— eugnath záródásnak nevezném. Ha most már akár redukált fogsor vagy fogsorok mellett el lehet érni azt, hogy az antagonisták csücskei és gödröcskéi pontosan egymásba illeszkedjenek, azt kell megnéznünk, hogy ezt milyen úton és módon tudjuk a leggyorsabban elérni, hogy melyik kezelési mód a legracionálisabb. Itt legelsőkben a szakmunkás, a szabályozó orvos munkaideje a döntő tényező. Ha sikerül a kezelés idejét az orvos szempontjából csak 10%-kal is csökkenteni, ez azt jelenti, hogy az orvos azonos munkaidő és munkateljesítmény mellett 10%-kal több beteget tud ellátni. A mai tudásunk szerint kétségtelen, hogy kellően megválasztott esetekben az extractio révén igen sok időt takaríthatunk meg. Az előbb előadottak s ezek alapján a therápiás extractio javallatait az orthodontista számára a következőkben adnám meg : 1. Föltétlenül extractióval kombinált kezelés indikált bi- vagy monomaxilláris protractiónál. 2. Föltétlenül extractióval kombinált kezelés javallt oly esetekben, midőn a hátsó fogak előrevándorlása okozta a fennálló rendellenességet és a szükséges distális irányú elmozdítás mértéke a felső fogsorban 2 mm-t, az alsóban 1 mm-t meghaladja. Ebbe a csoportba esik rendszerint az ektopiás szemfog kezelése az első praemoláris extractio ja árán. 3. Extractióval kombinált kezelést tartok indokoltnak oly esetekben is, mikor foghúzás árán egyéni fogelmozdítások helyett artikuláris elmozdításokat tudok végezni, azaz egyéni fogelmozdítások helyett, melyeket a legcélszerűbben aktiv géppel lehet elvégezni, aktivátorral végrehajtható harapáseltolással tudom a fennálló rendellenességet kezelni. Ennél a javallatnál két szempont is az extractio mellett szól: 1. az időmegtakarítás ; 2. a kezelés során esetleg felmerülő szövetkárosodások biztosabb elkerülése az akvivátor (Andresen—-Hdwpl-gej)) használatánál. A javallatoknak ez
