Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
1951. április hó 4. szám FOGORVOSI SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VARGA ISTVÁN SZERKESZTETTÉK: 1908-1924 Dr. KÖRMÖCZI ZOLTÁN, 1 924-1931 Prof. MORELLI GUSZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a Korányi 11. Közkórház Fogászati Osztályáról. (Főorvos : Prof. Simon Béla dr.) Érzésvizsgálatok az ínyen és a szájnyálkahártyán* Irta : Simon Béla dr. A fogmedernyúlványt és az állcsontok egy részét borító nyálkahártya sző veti szerkezete különbözősége folytán két részre oszlik. Az egyik rész az íny (gingiva propria), mely a proc. alv.-t a limbustól számítva 10—15 mm magasságig, továbbá a fog nyakát és a fog zománccal borított koronái részét is 1—2 mm-nyire borítja. A másik rész & tulajdonképpeni szájnyálkahártya (mucosa oris), mely a proc. alv. további részét takarja és átmeneti redőt alkotva átmegy a pofanyálkahártyába. Az íny a nyálkahártyától legfőképpen abban különbözik, hogy nincsen submucosája, minek következtében az alatta fekvő periosteummal elválaszthatatlanul összenőtt és így helyéről el nem mozdítható. A vérerekben dús submucosa hiánya folytán színe jóval halványabb a nyálkahártyánál, amihez még az is hozzájárul, hogy epitheljének stratum corneum-a lényegesen vastagabb, mint a nyálkahártyáé, felületes rétege hajlamos az elszarusodásra és így jóval kevésbbé áttetsző. Az íny durva kötőszöveti rostokkal a csonthártyához, a fogmeder limbusához, továbbá az ú. n. lig. circulare-hoz, illetőleg a gyökérhártyához van rögzítve és papillae interdentales-t alkotva kitölti a trigonum interdentalae-t. A palatum alveoláris részét borító íny annak periosteumával összenőtt. A szájpad boltozatának középvonalában a nyálkahártya a periosteummal összenőtt raphet alkot, melynek elülső részéből és arra merőlegesen, egymással párhuzamos haránt lefutású redők (rugae palatinae) indulnak az oldalsó fogak felé, a foramen incisivum felett pedig az itt kilépő n. nasopalatinus Scarpae véddmére egy oliva alakú papillát (papilla incisivi) alkot. A keményszájpad boltozatát borító nyálkahártya az ínyhez hasonlóan a csonthártyával közvetlenül összenőtt. Egyéb helyeken a submucosát vékony zsírpárna helyettesíti. (Congenitalis luesnél ez a zsírpárna hiányzik. Differencial diagnostikai különbség a szerzett luessel szemben.) Az íny epithel rétege a hámtoldalék (Gottlieb В. : Epithelansatz) útján közel a cement-zománchatárhoz a zománchoz tapad és mikroszkopikus vékonyságú hártyaként (cuticula dentis) beborítja a fog szájbanyúló koronái részét (Nasmith-f. hártya)- Fiziológiás viszonyok között tehát az íny és a fog között nemcsak hogy tasak, de még sekély árok sincs. (Az íny egyes semita és árja törzseknél (cigányok), ellentétben a szájnyálkahártyával, igen hajlamos a foltos pigmentációra. A szájnyálkahártyán ilyen pigmentáeió — eltekintve a morbus Addisoni-tól, a gyomor carcinomátó] és a legsúlyosabb cachexiáktól — csak a seniumban, idősebb egyének ajakpírján fordul elő.) Az íny vérellátása éppen a submucosa hiánya folytán valamivel szegényebb, mint a nyálkahártyáé, azonban az ínyszél és a papillák kapillárishálózata bőséges (kapilláris mikroszkopizálásra is alkalmas terület), éppen ezért már kis sérülésre is könnyen vérzik, minimális gyulladás esetében pedig egyenesen vérzékeny. * Fejezet a szerző : A fájdalom és a fájdalom megelőzése a stomatologiai gyakorlódban c. tanulmányából. ” Fogorvosi Szemle
