Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
90 GÖNCZY ISTVÁN dr. tűnt fel. Sp., úgy mint előzőleg Ricker és Bergmann, különbséget tesz infectio és betegség között. Szerinte a betegség több mint egyszerű bacteriális toxikus szövetsérülés. Nézete szerint a betegség nem más, mint a szervezet részéről válasz valamely kóros ingerre, a szervezetnek valamilyen reactiója, amely reactio a központi idegrendszer vezetése és irányítása mellett zajlik le. Sp. főleg két új methódus alkalmazásával jutott el az új conceptiójához és pedig állatkísérleteiben az agykérgen végzett fagyasztási és az ú. n. liquorpumpálási kísérleteivel. Sp. úgy az epileptiformis, mint a tetániás görcsös állapotot ki tudta váltani a cortexen végzett fagyasztási kísérleteivel. Ha most a cortex ezen területét fagyasztás után azonnal kiirtotta, akkor a rohamok kimaradtak. Ha azonban a kiirtást fagyasztás után nem azonnal, hanem csak később végezte el, akkor már nem volt módjában a rohamok kifejlődését megakadályozni. Sp. szerint azért, mert a görcsokozó ingerület már a suocorticalis régióig hatolt előre, addig a helyig, ahol a görcsök tulajdonképpen ki szoktak váltódni. Ha aztán a kísérleti állat szerencsésen kiállotta a görcsös stádiumot, akkor sokszor hónapokig tartó lappangási idő után előáll az ú. n. neurodystrophiás syndroma, melyben a legkülönbözőbb szöveti reakció jelei fellelhetők, a gyulladástól a necrosisig, sőt ezentúl a szövet újdonképzésig (papilloma), s amelyben majdnem minden betegség elemeivel találkozhatunk, a scorbuttól az ulcusig, ezentúl a typhusig (kórokozó nélküli typhus betegség). Ezért Sp. kórtani jelmondata a következő : nincs és nem is jöhet létre semmiféle betegség az idegrendszer közreműködése nélkül. Megfordítva Sp-nak sikerült kiváltani ezen neurodystrophiás syndromát a központi idegrendszer felől is és pedig oly módon, hogy egy üveggyűrüt helyezett el a hypophysis nyele körül. Sp. szerint a nyugati orvostudomány figyelmét azért kerülték el ezek a döntő fontosságú jelenségek, mert észlelésükre nem szenteltek elegendő időt. Sp-nak a pathológiai történésekről alkotott szemléletében a hangsúly nem az aethiológián, hanem a reakción van. A kórokozók csupán ingerkiváltók, kezdeményezők, vagy az indikátorok szerepét játszák. Éppen ezért Sp. starthelyekről beszél, melyekből az ingerületek kiindulnak s amelyek egy-egy újabb láncszemét képezik a neurodystrophiás komplexumnak. így a légzőszervek részéről a j. tüdő felső lebenye képezi a kísérleti állat tüdő tbc-ának praedialectiós megeredési helyét, a gyomor bélrendszer részéről pedig a colon, kivéve a transversumot, játsza ugyanezt a szerepet a kísérleti kátrányrák megfogamzásánál. Feltűnő, hogy a szervezet a szöveti reactiók milyen kevés számával rendelkezik, az ingerek nagy számához képest, a másik feltűnő jelenség pedig azon aránytalanság, mely az inger és a reactio között fennáll quantitativ tekintetben.
