Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
EGYGYÖKERŰ GANGRAENÁS FOGAK KEZELÉSE 87 A gangraena-kezelés lényege az elfogadott norma szerint is a gyökércsatorna mechanikai feltárása, majd kiszárítása és tömése. A gyökércsatorna csirtalanításának jelentősége vitatható, de még inkább vita tárgya lehet, mely módon érhető el akár csak relatív csirtalanítás is. Számos külföldi szerző a gócfertőzésre való tekintettel gyökértömés előtt bakteriológiai kontrollt tart szükségesnek. Nekünk nincs tudomásunk arról, hogy eredményeik jobbak lennének a bakteriológiai kontroll nélkül elért eredményeknél. A csirtalanítás legjobb módjának egyébként a gyökércsatorna minél alaposabb feltárását tartjuk, mert ilymódon a gyökércsatornához legközelebb eső fertőzött dentinréteget a fertőző csirokkal együtt eltávolítjuk. Gócfertőzés szempontjából kívánatosnak látszik a periapikális gyulladásos elváltozás terápiás befolyásolása is. Ez rendszerint a gyökércsatornán keresztül szokott történni a szokásos antiszeptikumok alkalmazásával, ami a terápiás befolyásolásnak meglehetősen körülményes módja. Nem gócfertőzött betegnél megvan a lehetőségünk akár a periapikális folyamat spontán gyógyulásának bevárására is. A periapikális folyamat befolyásolásának másik lehetősége az egész szervezet gyógyszeres kezelése valamilyen általános hatású fertőtlenítővei, mintegy Ehrlich-therapia sterilisans magna felfogása értelmében. Ennek lehetőségéről a periapikális elváltozásokkal kapcsolatban beszélni egyelőre hiú ábránd. Ezért csupán a lokális kezelés az, amelytől gyakorlati eredményt lehet várni. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy tisztulás fogak a kezelést könnyebben tűrik, mert a gyulladásos termékeknek, valamint a bevitt gyógyszereknek szabad lefolyásuk van a sipolyon keresztül. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy sokkal nagyobb gyógyszermennyiséget tudunk mind a gyökércsatornán, mind a supraapikális téren át juttatni, mint különben. Ez a tapasztalat indította Traunezt arra, hogy művileg sipolyt készítsen. A hosszadalmas gangraena-kezelgetés költségeit a társadalom nem tudja viselni, mert ez mind az orvosnak, mind az egyébként munkaképes betegnek túlsók idejébe kerül. Ebből a meggondolásból kiindulva kíséreltük meg klinikánkon a felszabadulás után a gangraenakezelést egy ülésben végezni s a következményes fájdalmat röntgenbesugárzással leküzdeni, amiről Adler és Gál számoltak be. Bár ennek eredményei igen biztatók voltak, a periapikális körfolyamatot, illetve az abban végbemenő változásokat lényegükben megváltoztatni nem tudtuk, hanem csak a fájdalmat kapcsoltuk ki, azaz esetleg fájdalmatlanul következett be gennyes beolvadás, ami sem az orvost, sem a beteget nem elégítette ki. Ezért tértünk rá a későbbiekben gangraenás egy gyök erű fogak
