Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
78 MOLNÁR LÁSZLÓ dr. Fontos körülmény, hogy a háromnegyedkoronák oldalsó barázdái ne térjenek túlzottan össze. Csak 5—10 fokos összetérés célszerű. A barázdák éles szögletben, ne fokozatosan elsekélyedve érjenek véget a fognyaknál, mert akkor a retentio csekély. A háromnegyedkoronák incisalis barázdája a tartást fokozza ugyan, de a metszőélet, ha annak közelébe terjed, meggyengítheti. Éppen ezért a metszőéli barázdát csak sekélyre készítjük és a metszőéitől 2 mm távolságban helyezzük el, vagy sokszor el is hagyhatjuk. Az oldalsó barázdák, ha eléggé mélyek, hosszúak és nem túlzottan összetérők, jó retenciót nyújtanak. A háromnegyedkorona tartását kis csapocskákkal fokozni általában nem ajánlatos. Vállat a fognyaknál nem kell készíteni, hanem az öntvény finoman elvékonyodva az ínyszélnél, vagy az alatt % mm-rel végződjék. A lenyomatvétel módszere a gyakorlatban: kitűnően bevált a direkt és indirekt módszer kombinációja. Rézgyűrűs stenclenyomat alapján nyert rézamalgámmintán kimodelláljuk a viaszkoronát, amelyet a szájban bepróbálunk, odanyomkodunk. Széleit a kavitás széléhez idomítjuk, a harapást ellenőrizzük. Ezután a viaszmintát eltávolítva, már nem tesszük vissza az indirekt modellre, hanem beágyazzuk és öntjük. A direkt vagy kombinált eljárással készült viaszmintát csak expanziósán szabad öntenünk. Általában nyeregalakú, a fog két approximalis oldalára terjedő horgonyok, öntött koronák, facettás koronakeretek mindig expanziós módszerrel készítendők el. A hidhorgonyokul használt betétek széli záródása nemcsupán a gondos kavitásalakítástól, öntéstől, becementezéstől függ, hanem a lenyomat, illetve a minta eltávolításának irányától is. A frontfogakon a szöglet pusztulásával járó IV. osztályú kavitásokban a labialis zománcfal is hiányos. Ha a nyeregalakú betétet palatinalis irányban távolítjuk el, a ka vitást ennek megfelelően alakítva, az ajaki oldalon, a zománcszélnél nem kapunk jó széli záródást, mert a zománchasábok hasadási iránya nem megfelelő, illetve a lenyomat iránya olyan, hogy a külső zománcfal a betéttel nem védhető. A betét beragasztása után gyakran az ajaki oldalon vékony cementcsík mutatkozik, míg a többi helyen a zárás teljesen jó lehet. Ezen hibaforrást elkerülhetjük, ha az üreget háromnegyedkoronához hasonlóan a fogkorona hossztengelyének irányában, axialisan képezzük ki. Az így készített öntvény a külső zománcfalat is jól védi : az elhorgonyzás is tökéletes. Néha elegendő az incisalis lépcső kiképzése a betét tartásához, de ez a módszer csak ritkán, vastag, kopott fogakon alkalmazható. A betét széleinek és felületének lecsiszolását, odasímítását általában a becementezés előtt kell elvégeznünk. Puha, 23 karátos aranyötvözet jobban simítható, adaptálható, mint a kemény platina-
