Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
SZAKCSOPORTI KÖZLEMÉNYEK 31 Magyarország ivóvizei F szempontjából feltérképezve nincsenek, csupán a posteruptív szakban történő lokális F-kezelés vihető egyelőre keresztül. Beszámol Straubbal és Popoviccsal együtt végzett kísérleteiről, melyek során sikerült tisztázni a lokális kezelés klinikai hatékonyságának, illetve hatástalanságának materiális alapjait. Lokális F-kezelésnél a F-felvétel kb. duplájára növekszik, ha a fogat előzetesen a lepedőktől megtisztítjuk. A felkínált F mennyiségének és koncentrációjának a vizsgált quantitativ viszonyok között a felvétel nagyságára signifikáns befolyása nem volt. Lényegesebb befolyása van ellenben az expozíciós időnek : a F legnagyobb részének felvétele az első 15 perc alatt történik. E vizsgálatokat in vivo végezték, az egyes F-oldatnak kitett fogakat gumizacskóval izolálva a száj többi részétől. A technikai kivitel egyszerűsítése végett ugyanazon személy kétoldali alsó praemolárisainak felvételét hasonlították mindenkor össze ; azonos kísérleti körülmények között a két azonos fog ugyanolyan F-mennyiséget vesz fel. Lényeges befolyása van a F felvételére a vizsgált egyén életkorának is : 18 éven felülieknél a felvétel csekély tört részét képezi a 15 éven aluliak foga által felvett mennyiségeknek. Az előadás utolsó részében a F-kezelés metodikáját ismerteti Knutson közlése alapján, elemzi a kezeléshez szükséges költségeket és azokat összehasonlítja a caries-redukció útján elérhető megtakarításokkal. Hazai caries-viszonyaink között a lokális F-kezelés financiális szempontból nem kedvező megoldás ; döntő jelentősége viszont az, hogy különös speciális ismereteket igénylő, minuciózus figyelmet és gondosságot megkövetelő munkát (fogkezelést, fogtömést) tehet egyáltalán feleslegessé. 1949 november 23-án Dóczy János dr. «Fogsebészeti műtétek» címen tartott továbbképző előadást. A fogsebészeti műtétek jelentős része a fog gyökerei körül lejátszódó lobos folyamatok, akut és krónikus periodontitisek gyógyítását célozzák. A gyulladások a foggyökeret körülvevő csontokban osteitisek képében folynak le. A fogsebészeti műtétek sohasem önállóak, mindig valamely fogorvosi beavatkozással együtt — fogtrepanatio, gyökértömés stb. — gyógyítanak. Heveny folyamatoknál a cél, levezetést biztosítani a genyes exsudatum számára, chronikus esetekben a gyökér körüli granulatiós szövetek eltávolítása. A fogsebészi beavatkozások egyre inkább a konzerváló fogorvoslás körébe csúsznak át. Ez a változás rányomja bélyegét a műtéteknél használatos eszközökre, a véső helyét átveszi a fogorvosi fúró.
